Nehéz legyőzni a kísértést, hogy cikkemet ne élcelődéssel kezdjem azon, hogy végre kiderült, mire (lesznek) jók az országszerte gombamód szaporodó stadionok. Képmutató sem leszek, mert azért ez is eszembe jutott a stadion-Hamletet nézve, de nem elsősorban ez. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ha nem úgy állnak a csillagok és nem akkor kerül be az SZFE-re, valószínűleg másba kezd, de legalábbis másként. Hogy mennyire fér meg valakiben két teljességet kívánó létforma, a független és a kőszínházi, hogyan lehet mindezt összeegyeztetni, erről is beszélgettünk Andrássy Mátéval. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Az operett olyan anyag, amely képes a színház törvényeinek alávetni magát. Rendkívüli rugalmasságát mutatja, hogy az aktuális igényeknek megfelelően lehet alakítani szövegét, cselekményét, zenéjét; igaz, a változtatások csak akkor működnek, ha a műfaj szabályait figyelembe veszik. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Strindberg 1880-as évek végén megrajzolt „szerelmi háromszöge” Jeles András értelmezésében kortársunkként beszél az alá-fölérendeltségi viszonyokkal átszőtt férfi-nő kapcsolatról, szexről és hatalomról, a nemek és osztályok harcáról. Szerelmet azonban már nyomokban sem tartalmaz, na nem mintha valaha lett volna társadalmi osztályokon átívelő konszenzus annak mibenlétéről. KRICSFALUSI BEATRIX KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A drámaírók szakmai műhelytalálkozójából Debrecenben színházi fesztivál lett. Igaz, a magyar drámák előadásainak fesztiválja. NÁNAY ISTVÁN BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Szikszai Rémusz rendezéseinek központi témája az egyén és a hatalom egyenlőtlen viszonya. A rendszer elleni fellépés, egyáltalán: bármiféle ellentmondás lehetetlenségéből fakadó tragédia. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Tüzes Kandúr Brüsszelben van, Európa - de legalábbis az EU - egy kupleráj. Sokan ennyit olvastak ki tanulságként Vidnyánszky Attila Feydeau-rendezéséből. Pedig vannak az előadásnak más tanulságai – még kevésbé frappírozóak. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Schilling Árpád a kultúrkampfról ír, Bodrogi Gyula is utazott ekhós szekéren, a nemzetközi helyzet fokozódik, zajlik a poszt. Látunk azért előadásokat is, ezekről fogok írni. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Csokonai Színház ambiciózusan, egy hetes „ünnepi” fesztivállal kezdi a 2012/2013-as évadot azért, hogy egybegyűjtve mutassa fel az elmúlt években Debrecenben született értékeket. KRICSFALUSI BEATRIX ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Prosperóból Prospera, púpos Caliban, megsokszorozott Ariel, papír, papír és papír, vártól idegen díszlet meg egyéb furcsaságok. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Amióta az Andrássy úton – látszólag kétségbe vonva a korábbi kurzus összes műfaji vívmányát – teljes esztétikai hátraarcot hajtottak végre, a „szép zene, szép ruha, szép díszlet” látóhatáránál messzebbre pillantó operabarátok kiéhezetten keresik az örömforrásokat. GÖRÖMBEY G. SZILÁRD CIKKE. Tovább a cikkhez
Ha kortársként jelöli magát bármi, önkéntelenül végigfut bennünk: mi is, ki is a kortárs? Az oroszban (róluk még lesz szó) ráadásul a kortárs megegyezik a korszerűvel – nálunk ugyan nem, de aspektusa ott bujkál a mi kortárs szavunkban is. V. GILBERT EDIT BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Vidnyánszky Attila színházi nyelvének ismerete várakozásokat ébreszt. Sikerül-e Madách szentenciózus nyelvezetének színházi kifejezést adni? Képes-e felbontani az üzenetet közvetítő zárt drámai struktúrát, megújítani a Tragédia-rendezések hagyományát? KRICSFALUSI BEATRIX KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nagy mesterek, ha találkoznak: az érett Molière és a megszokott formáját hozó Silviu Purcărete a debreceni színházban adtak randevút egymásnak. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Pár évtizede még elképzelhetetlen lett volna, hogy Kodály Zoltán emblematikus színpadi művét, a Háry Jánost ritkaságként köszöntsük a Margitszigeten. BÓKA GÁBOR CIKKE. Tovább a cikkhez
