Nem mindennap élvezheti az ember Tom Waits zenéjét színházban, az meg pláne kuriózum, ha Robert Wilsonnal és William S. Burroughs-zal közös fekete komédiája végre a maga szürreális, pokoli pompájában tárul elénk. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Egy tudós megkérdezte a számítógéptől: ’Van-e Isten?’ Mire a számítógép azt felelte: ’Most már van’ – azzal elégette a tápkábelt.” (Idézet a darabból) UPOR LÁSZLÓ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Robert Wilson előadásainak összművészeti élménye mindig lenyűgöz. Aki egyszer látta színeit – sosem felejti. Eleganciája, egyszerűsége, „nem-értelmezése” és vizuális tisztasága Zeami mestert idézi. HORVÁTH PATRÍCIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Képek. Szikárak, barokkosan zsúfoltak, szürreálisak. És zene. Zenekari, szaxofonon megszólaló és a soknyelvűség zenéje. Aki látott már Wilson-előadást, sejthette, mire számítson. Nem kellett csalódnia. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Támogatja a Freeszfe Egyesületet és elítéli a művészet szabadságának csorbítását. A miértekről kérdeztük Robert Wilsont, aki üzent a magyar fiataloknak is. NÉDER PANNI INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
"nem értek egyet az oktatási és művészeti intézmények függetlenségének és szabadságának a kizsigerelésével..." Tovább a cikkhez
Júniusban még mindig Bécsbe érdemes kirándulni annak, aki kíváncsi, hogy hol tart ma és várhatóan merre halad a színház. JÁSZAY TAMÁS JEGYZETEI. Tovább a cikkhez
Öt nap alatt öt előadás elsőre nem hangzik éppen elviselhetetlennek. A Színházi Olimpiában az jelenti az igazi kihívást, hogy ilyen rövid idő alatt is kap az ember bőven hideget-meleget. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Robert Wilson távol áll tőlünk. A Víg színpadára egyedül lép, hangját technika közvetíti, amerikai angolul beszél egy olyan életről, melynek mind eseményeit, mind eredményeit csak közvetett formában ismerheti az az ezer ember, aki most hallgatja. JÁKFALVI MAGDOLNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Scala Monteverdi-sorozata idén februárban zárult a Poppea megkoronázása bemutatásával. A komponista műveinek egyik legavatottabb tolmácsolója, a Concerto Italiano művészeti vezetője, Rinaldo Alessandrini zenei irányítása mellett rendezőként Robert Wilson jegyzi a produkciót. TÓTH ENDRE KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mit csinál Robert Wilson? FORGÁCH ANDRÁS ESSZÉJE. Tovább a cikkhez
A zene mellett nem maradhatnak ki a CAFe programjából a színházi előadások és irodalmi estek sem. A Müpába Daniele Finzi Pasca személyes ihletésű monodrámája, az Icaro kétszer is színpadra kerül, a Trafóba a horvát koreográfus, Ivana Müller In Common című darabjával érkezik. Új bemutatóra készül a Centrum Színház, a József Attila Színház, a Radnóti Miklós Színház, a Katona József Színház és a Vígszínház is. Az irodalom szerelmeseit pedig a Parti Nagy Lajos-est és az Irodalmi vándorcirkusz várja. Tovább a cikkhez
Tartani fogom magam. Nem húz csőbe, kedves Robert Wilson – gondolom a Berliner Ensemble épületébe lépve. Ismerem a színészek maszkjait és lassú járását, a szépre világított operafóliákat, az elnyújtott, karikírozott gesztusokat, a hangeffekteket, a vizuális robbanást – számos védjegyét. És szeretem is őket nagyon, viszont ennyivel nem tud ma megvenni. Szigorú vagyok. Kritikát fogok írni. Kezdem is. NÉDER PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Marina Abramović válasza arra, hogy miről beszélgetett a holland királynővel az előadás amszterdami premierje után: „Legelőször arra volt kíváncsi, hogy milyen érzés ennyi intimitást kiteregetni a színpadra. Mélyen a szemébe néztem, és azt válaszoltam: felszabadító.” JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A világhírű amerikai rendezőtől, Robert Wilsontól két előadást is repertoárján tart a Prágai Nemzeti Színház. A két, illetve másfél évvel ezelőtt bemutatott előadásokra hónapokra előre nem lehet jegyet kapni. Nem véletlenül. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
