Hit, becsület, erkölcs, szellem, szerelem, haza, család; milyen nemes, fontos, időt álló fogalmak ezek. És mennyire könnyű elhasználni őket a semmire. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Antall József miniszterelnököt játssza az 1990-es taxisblokádról szóló filmben, miközben a Konferanszié a Vígszínház Kabaréjában. Mindkét szerep szembesít, nemcsak a közelmúlttal, de a jelennel is. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Hamletet nem lehet eljátszani. A Hamletet nem lehet nem eljátszani. Telihay Péter monstre vállalása az érem mindkét oldalát megmutatja. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Régóta érik ez a beszélgetés. A kalandos sorsú rendező, Szikora János a rengeteg váltás és helyváltoztatás után lenyugodni látszik Székesfehérváron. Érdekes. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Az RS9 OFF Fesztivál azért jó, mert seregszemléjén minden évben látható sok, a mainstreamből kimaradó független színházi produkció. Így volt ez idén is. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az eredeti koncepció szerint Jágó szerepét a József Attila Színházban Rékasi Károly kapta volna. Érdemes nem kizárni tudatunkból az önkéntelenül felsejlő ghosting-jelenséget: amikor belelátjuk egy alakításba a színész különféle szerepeit. HERCZOG NOÉMI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az előadás már a legelső pillanatban lyukat rúg, s a későbbiekben sem tesz szert labdabiztonságra. A jelenetek úgy-ahogy passzolnak egymáshoz, de a könnyedséget szimuláló nehézkes tili-toli nem vezethetett eredményes játékra. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hommage à Ruszt József – Telihay Péter nem kötelező irodalmat színszerűsít, hanem hajdanvolt mestere előtt tisztelegve, az ő Tragédia-rendezéseit továbbgondolva állítja színre a nagy magyar klasszikust. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Küzdelem a rákkal és harc a személyes halálért, az emberi méltóság megőrzéséért a végórákban – ezt a szorongató témát tárgyalja Marco Tutino 2003-as operája. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
Mintha színházban volnánk. Mintha bármi mélyebb értelme lenne annak, amit látunk. Mintha Telihay Péter megrendezte volna Benjamin Britten antik témájú, keresztény mázzal leöntött kamaraoperáját. A látszat azonban csal. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Vízkeresztben két történetszál – egy lágyan szentimentális és egy harsányan mulatságos – fut egymással párhuzamosan. Telihay Péter szabadkai rendezésében a komédia két rétege többnyire meggyőzően olvad egymásba. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Felmerül a kérdés a Stefánia palota nézőterén, hogy micsoda is ez a Bevetés, amit nézünk és hallgatunk. De talán könnyebb onnan megközelíteni, hogy mi nem. Nem zenés játék, nem zenedráma, nem eredeti musical. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
