Megesik, hogy egy kimódolt írásműből születő előadás annyi átlagon felüli színészi értéket és olyan akkurátus rendezői féken tartást mutat, hogy fontossá válik. Az elmúlt évek minőségi bemutatóival együtt ez a játék is jelzi, Tatabányára figyelni kell. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amikor Fekete Pákóra egy faluban rendőrt hívtak, mert migránsnak nézték, akkor azt mondtam, hogy itt nem színházban, hanem valóságshow-ként kéne mutogatni Martin Sperr darabját, a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországbólt. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem lehet eleget játszani a jeles kortárs lengyel szerző drámáját. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szikszai Rémusz hozott is ajándékot meg nem is a tatabányai társulatnak és nézőknek. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kiss Csaba darabja Nyinának azt a két évét beszéli el, ami az otthonról való távozásától a visszalátogatásig telt el, vagyis ami Csehov Sirályának 3. és 4. felvonása között történik. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A színpad közepén egy akvárium, benne egyetlen jól megtermett aranyhal – gondoljon mindenki, akire/amire akar –, és mögötte a kezdet kezdetétől maga Tartuffe néz farkasszemet velünk. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Párbeszédre hív – talán ez a törekvés jellemezte leginkább az idén 25 éves Tatabányai Jászai Mari Színház, Népházban első alkalommal megrendezett MOST FESZT, a Monodráma és Stúdiószínházi Fesztivál minden eseményét, megmozdulását. SZEMERÉDI FANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Minden jogszerűen, a(z ál)demokratikus játékszabályokat betartva történt, ám a végeredmény borítékolható volt. NÁNAY ISTVÁN ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
