Nem mindennap élvezheti az ember Tom Waits zenéjét színházban, az meg pláne kuriózum, ha Robert Wilsonnal és William S. Burroughs-zal közös fekete komédiája végre a maga szürreális, pokoli pompájában tárul elénk. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem minden az, aminek látszik – irgalmatlan nagy közhely, tudom, de végül is megbocsátható, ha arra gondolunk, hogy az európai drámatörténet jó része ennek a klisének szétszálazására, folytonos újragondolására épül. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A siker receptje a legegyszerűbb: megírni, megrendezni, eljátszani. A Terápia 3. évada pont ilyen. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amikor az első epizód második percében felbukkant a képernyőn egy öltönyt-nyakkendőt viselő pesti színigazgató, rögtön világossá vált, hogy a Csak színház és más semmi jószerint még futó érintkezést se vállal a kortárs valósággal. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
Mi köze van a Veszetteknek a Berti, a rózsaszín barikához? Vagy a radikalizálódásnak a manipulációhoz? És hogyan húzza a film csőbe a nézőt? A Veszettek rendezőjével, Goda Krisztinával beszélgettünk. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Zavarba ejtően céltalan, magával ragadóan meseszerű Török Ferenc új filmje. Szeszélyes sutasága ellenére - vagy éppen amiatt - az utóbbi évek egyik legizgalmasabb magyar alkotása. GYENGE ZSOLT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Centrál Színház célkitűzése pofonegyszerű, mégis egyedülálló: olyan zenés színházat akar a fővárosba, amelynek tétje is van. December végén például nem egy, hanem rögtön három Chicagót mutattak be. FRAUENHOFFER GYÖRGY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A darabban ez a mondat szó szerint elhangzik, csak épp nem kérdő módban. Ekkor már majdnem az előadás végén járunk, s már régóta azon törjük a fejünket, hogy tényleg az eredeti librettó a bugyutább? IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Időnként valóban vicces, néhány jó színészi pillanattal megáldott, szolidan hímsovén magyar vígjáték. Nejem, nőm, csajom – így, birtokos esetben, csak hogy mindenki értse, hol az asszony helye. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bár az átgondolt koncepciótól, az újszerű ötletektől és a fegyelmezett színészi csapatmunkától nehéz lenne megtagadni az elismerést, azért Andrei Şerban rendezése a néző legelső, naivitásában is érvényes kérdésére nemigen válaszol. A kérdés: segíti-e az életemet ez az előadás? LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
