Mint amikor egy falusi lagzi kellős közepén két tajtrészeg pacák összekapaszkodva gajdol bődületes hülyeségeket, de senki nem meri őket leparancsolni az alkalmi színpadról. A drága nézőknek pedig most igazuk van: nem is kell, nem is szabad. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„...a dráma akkor fordul, mikor kis figura úgy dönt, sorsát megváltoztatja.” Pintér Béla új bemutatójának kulcsmondatát az előadás szórólapja is idézi, de az ördög persze most is a részletekben rejlik. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Egy végtelenül ostoba és dilettáns újságírói meglöttyenésre Pintér Béla a Katona József Színházban egy egész előadással válaszol. Csak hát adódik a kérdés: érdemes-e egy vacakságból dobbantani? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Közel húsz éve a Pintér Béla és Társulata tagja. Számos filmben játszik, többek között Till Attila filmjeinek állandó szereplője. A Tiszta szívvelben nyújtott alakításáért idén a Magyar Filmkritikusok Díját kapta. Az Átrium Film-Színházban bemutatott, Dömötör Tamás rendezte Kihallgatás előadás után beszélgettünk Thuróczy Szabolccsal. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Jól nevelt kritikus két dologtól szokott következetesen tartózkodni: a történetmeséléstől és a közönség elemzésétől. Pintér Béla és a Pintér Béla és Társulata előadásairól írván az elemi udvariasság mindkét elvét meg kell sértenünk. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A második évadban látványos akcióival és meredek fordulataival alakított emlékezeteset az Aranyélet. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Teszünk mi mindenre elég nagy ívben. Erre az a bizonyíték, hogy a TÁP Színház Korrup Schőn című előadása után sem indulunk el, hogy a Dunába lökjük a parlamentet, csak szépen hazaballagunk. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Revizor szerkesztősége kipróbálja magát a videókritika műfajában. Először Till Attila új filmjéről, a Tiszta Szívvel című moziról mondtak véleményt a szerkesztők, Csáki Judit, Jászay Tamás, László Ferenc és Puskás Panni. Tovább a cikkhez
Ide nekünk a magyar zsánerfilmet, mondogatjuk jó ideje, ám miközben ezt mondogatjuk, igazából olyasmi mozira várunk, mint amilyen Till Attila második nagyjátékfilmje. Lehetnek hibái, de legyen vér a pucájában, gondolatok az agyában, s dobogjon valami a mellkasában. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hogy az elején tisztázzuk: a Szerdai gyerek jó film. Elégedetten csettinthet az ember, hogy megint egy alkotás, amire joggal lehet büszkének lenni. GERA MÁRTON KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Fácántánc 1695-ben játszódik Magyarországon; épp felszabadultunk a török elnyomás alól, mármint felszabadított bennünket a Nyugat, vagy talán mégsem, és itt őrlődünk a keleti nyitás és a nyugati nyomás között. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Zavarba ejtően céltalan, magával ragadóan meseszerű Török Ferenc új filmje. Szeszélyes sutasága ellenére - vagy éppen amiatt - az utóbbi évek egyik legizgalmasabb magyar alkotása. GYENGE ZSOLT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Glenn Gould egyszer azt nyilatkozta, hogy számára valahol a XVIII. században ért véget a zenetörténet, amikor különvált az előadóművészet a komponálástól. TÓTH ENDRE CIKKE. Tovább a cikkhez
Röhögünk rajta, pedig sírni kellene. A bornírt, ócska, ostoba, kisszerű világon, amit az előadás bemutat. S amiben, nem mellesleg, évtizedekig éltünk. (Mármint némely korosztályok.) KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Till Attila világjárta kisfilmje egyesek szerint a magyar valót hitellel prezentáló, realista bravúrmozi, mások szerint egy Cannes-ba csomagolt, egzotikus borzalmakat mutogató Fókusz-tudósítás. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
