A Tháliában a két összeszokott színész érzékeny és bonyolult ábrázolatát adja a párharcnak. Voltaképp el sem dönthető, hogy hol csúszott félre a dolog. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
És akkor hangtalanul – mert tudom, hogy kell viselkedni – beleájultam a mellettem ülő Koltai Tamás ölébe, a második sor kellős közepén. A Katona József Színház színészei a színpadról nézték dermedten. De letolták a jelenet végét, és jött a szünet. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Vannak olyan előadások, amelyekről néhány év múlva egy-egy jelzős szerkezet marad meg a színházi köztudatban, amely gyakran arra a sajátos közegre - akár vízre, sárra, lisztre stb. - utal, amelybe az alkotók a játékot helyezik. Nem csodálkoznék, ha a kecskeméti Katona József Színház bemutatója tornatermi Othellóként élne majd tovább emlékeinkben. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Rusznyák Gábor szerint utoljára a hatvanas évek prüdériája tudta úgy elrontani az emberek szerelmi életét, mint a XVIII. század beteges társasági normái és illemszabályai. Éljen hát a szexuális forradalom! PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Van az angol uralkodói család életében egy olyan történet, ami – a Windsor család életében nem szokatlan módon – a bulvárban köthetett volna ki. Hogy nem így történt, annak köszönhető, hogy a történelmi válaszút a privát gyengeség/betegség legyőzését hőstetté emelte. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ülnek a fürdőkádban, Übü mama és Übü papa, tompán farkasszemet néznek a közönséggel. Übü papa koszos, lepukkant, potrohos és animális; több hurkát akar, ennyi a vágya. Übü mama szintén koszos és lepukkant, de nem éri be a több hurkával. Nagyon vicces. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A duende az a bűvös szó, amelyre Garcia Lorca drámáinak bemutatói kapcsán a recenziók hivatkozni szoktak – általában úgy, hogy hiányolják az előadásból. Én néhány éve megfogadtam magamnak, hogy írásaimban igyekszem kerülni használatát – ami azért nem ilyen egyszerű. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha lenne még egy-két jelenet a vége után, Argan úgy elsétálna a Halál kezét fogva, mint a huzat. És milyen igaza lenne. De hát nincs még egy-két jelenet. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Minden igyekezet hiába, a Vízkeresztet nem lehet érdemben bemutatni egy négyezer fős nézőterű szabadtéri színpadon. A strandváltozatot láttuk. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hogy mi a különbség a kecskeméti, Rusznyák Gábor rendezte és a szombathelyi, Mohácsi János jegyezte Mágnás Miska között? Bő másfél óra. Beugratós a kérdés: vajon kinek a javára? JÁSZAY TAMÁS PÁROS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bár megtalálja párját majd’ mindenki, mégis szinte végtelen szomorúság lengi be Mohácsi János kecskeméti Vízkeresztjét. Hőseink nem akarnak semmit, nem is küldenek el a jó fenébe; egész egyszerűen elmennek az életünkből. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Miről is szólna másról az Erdély, mint a hatalomváltások mocskos praktikáiról? KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A szülők bizony itt minden tőlük telhetőt megtettek: a gyermek lábra állt, lassan felcserepedett és aztán elindult – de hova is? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Háry János – opera”, olvashattuk a Szegedi Szabadtéri Játékok plakátjain, holott daljátékról van szó, amiből az előadás során eklektikus operett lett, sok prózával. TÓTH ENDRE KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Van valami finom irónia abban, hogy az év drámája Miskolcon voltaképpen nem dráma, hanem a dráma töredékeit is felhasználó regényadaptáció. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
