Akkor most átírom a mondást: „nézett, mint Orgon a zsöllyében”. És nem, nem a feleségét sajnálta, akit Tartuffe kishíján... hát igen. Hanem persze hogy saját magát. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hozzám hasonlóan sokan felkaphatták a fejüket a Szegedi Szabadtéri Játékok idei bemutatói közül a következőre: Háromgarasos (ismertebb címén Koldus)opera, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatával, Bocsárdi László rendezésében. Mintha kilógna a rendezői oeuvre-ből Brecht is, a darab is. Vagy mégsem? PAPP TÍMEA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Hiánypótlás, hagyományteremtés: sokszor hallott lózungok, de ami nyáron Gyulán elkezdődött, az továbbgondolásra és támogatásra érdemes kezdeményezésnek tetszik. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Nemzeti jókora színpadán egy kis fehér doboz: ez a játéktere a Tévedések vígjátékának. Díszlet semmi, de még járás sincs. Jelenet, sötét, új szereplők, sötét, megint új szereplők. Képsorozat. Mozgóképsorozat. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy hónapon belül két helyen mutatták be A velencei kalmárt. A Pesti színházi produkció rendezői megközelítése esély sem ad arra, hogy a mű a maga komplexitásában megszólaljon, Székesfehérváron pedig a nagyvonalúan, bár kissé tempótlanul lebonyolított – s elemzésem egyedüli tárgyát képező – előadásban jó pár eldöntetlen és megválaszolatlan kérdés maradt. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban töltöttünk négy estét, az évad első felének bemutatóit láttuk. Leginkább két előadásról írok. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Mintha elszakadt volna a moziban a film. Képek nincsenek, de mert a show-nak (és az életnek) folytatódnia kell, hát használják a szavakat, hogy a történetet elmondják. Kapaszkodó alig van, a nyelven kívül más konkrétum gyakorlatilag nem marad. Bocsárdi László szinte rádiójátékra hangolja A mi osztályunkat Kolozsváron, a Nemzeti Színházban. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Két éve Hamlet-rendezését hozta el Gyulára, mellyel tavaly a legjobb rendezőnek járó Uniter-díjat nyerte el. A Hamlet kérdéskör tovább feszítette, ebből született meg Vízkereszt-rendezése, melyet az idei gyulai Shakespeare Fesztiválon láthattunk. Bocsárdi László rendezővel, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron színház igazgatójával beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Erdélyben lassan ahány színház, annyi nemzetközi fesztivál. Azt mégis túlzás volna állítani, hogy maguktól bújnak elő a földből, mint a gomba, mert az éltető (pénz)eső ott sem mindenkire egyformán hullik. KRICSFALUSI BEATRIX BESZÁMOLÓJA Tovább a cikkhez
Bocsárdi László rendező, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója azt mondja: mire Magyarországra érkezik Hamlet előadása, már rá sem ismerünk az itt látott rendezésére. A gyulai bemutató után beszélgettünk vele színházról, rendezésről, kultúrpolitikáról. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Egy Hamlet-előadásból kihagyni a „lenni vagy nem lenni” monológot lenyűgöző és imponáló pofátlanság. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Harpagon egy beteg társadalom démonikussá rajzolt, beteg képviselője, de a pénz életfontosságának megítélésében a többiek, a fiatalok sem sokkal különbek nála. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A most hatodik alkalommal, ezúttal Nagyváradon megrendezett Interetnikai Színházi Fesztiválnak van egy ikerpárja az erdélyi fesztiválpalettán, a gyergyószentmiklósi Nemzetiségi Színházi Kollokvium. Mindkét rendezvényre kétévente, felváltva kerül sor, és koncepciójuk ugyanaz: a romániai kisebbségi színházak felvonultatása. VARGA ANIKÓ BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A színikritikusok szerint az elmúlt évad legjobb új magyar drámája Székely Csaba Bányavirág című darabja. UNGVÁRI ZRÍNYI ILDIKÓ INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A műfaji meghatározást komolyan kell venni: ez az előadás nem a Bánk bán újabb interpretációja, ez „színpadi tanulmány Katona József drámája nyomán”. Nyugtalanító gondolnivalókkal. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
