A 2004-es (!) premier óta a beregszásziak Tóték-előadása mit sem veszített erejéből. Aki ismeri őket, nem lepődik meg az állításon: mára a produkció számos új ízzel és színnel gazdagodott. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ezt a kérdést teszi fel az előadásra vonatkozóan a biztonsági kordonok mögül színpadra érkező Claude Bukowski, a hajléktalan férfi, aki cigit és pénzt lejmol a közönségtől. Voltaképp igaza van, a hatvanas évek kultmusicaljét akár a hippikorszak nagy passiójának is tekinthetjük. KELEMEN ORSOLYA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az alapjáraton is egzotikus, azaz a könnyedén továbbszínezhető helyszínekben eleve bővelkedő Carmen "élményoperává" fokozása szabadtéri csinnadrattát ígért, ami minimum szkeptikussá tette a zene iránt is érdeklődő nézőt. IBOS ÉVA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Szegedi Szabadtéri Játékok idei nyitóelőadása összességében kellemes élményként maradna meg, ha az a fránya szöveg nem lenne. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
