Vannak művek, melyek különös jelentőséget nyernek az ember életében, számomra A kármeliták beszélgetései ilyen. Ezért némi szorongással ültem be az operára, ám hamarosan eltűnt a félelem, és az előadás végére csak a boldog megrendültség érzése maradt. DARIDA VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Miklósa Erika új szerepet vett a repertoárjára: Violettája elsősorban a kitartás és az akarat diadala. Míg ő becsülettel fáradozott, Anger Ferenc jó és rossz ötleteket egyaránt kipróbált a Margitszigeten. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Aribert Reimann operája, az 1978-as Lear harmincnyolc évvel később is nehéz darab, Jean-Pierre Ponnelle rendezése viszont annyira túlértékelt, hogy megbénította Anger Ferencet. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Puccini korai operáit, a Le Villit és az Edgart, valamint a gyakran inkább operettként aposztrofált Fecskét leszámítva a komponista érett művei közül talán a Nyugat lányával és a Triptichonnal bánnak a legmostohábban az operaházak. TÓTH ENDRE KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sokáig alig vettek róla tudomást, hanglemezfelvétel is kevés készült belőle, Amerikában csak az ötvenes évek végén mutatták be – s mindmáig ritkán játsszák. A hallgatag asszony a Müpában. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Aggasztó bejelentéssel indult, ám végeredményben tisztes-hangulatos nyári operaelőadásnak bizonyult Rost Andrea legelső találkozása Cso-cso-szán szerepével. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A sors iróniája, hogy magával a Strauss–Hofmannsthal-operával ugyanaz történt, mint a prológusbelivel: át kellett íródnia a körülmények kényszerítő nyomása alatt. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kesselyák Gergelyt vélhetően egyetlen kérdés foglalkoztatta, amikor belefogott Verdi művének megrendezésébe: milyen jegyben született Nabucco? A darab végére sem tudjuk meg a helyes választ. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE. Tovább a cikkhez
Akárcsak tavaly, úgy idén is Szegedről érkezett a fesztivál legszórakoztatóbb operaelőadása. Az Ory grófja nyomában ezúttal Liszt egyetlen, s hozzá gyermekkori operája aratott zajos sikert – Anger Ferenc rendezésében, Pál Tamás vezénylete alatt. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
Alighanem valamennyi ivarérett olvasónk előtt ismeretes a tény, miszerint a szexualitás háborúság. Rossini utolsó vígoperájának szegedi produkciója most roppant szórakoztató módon lát e közkeletű tétel levezetéséhez. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
