A Legendás állatok-sorozat harmadik részében a botrányt botrányra halmozó Johnny Depp helyett már Mads Mikkelsen alakítja a sötét varázslót, Gellert Grindelwaldot, aki a varázsvilág vezetésére tör, mindezt pedig demagógiával, hangzatos üzenetekkel és erőszakkal akarja elérni. Ismerős valahonnan? VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az alkoholizmus finoman tabusértő ábrázolása bravúros alakításokkal és az évtized legjobb zárójelenetével. A dán Dogma-alapító újra belénk mar. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A megszokott fekete humor helyett a monoton undor filmje lett Anders Thomas Jensen új mozija. És még annak örültünk a leginkább, hogy igazából nem is értjük, mit akart nekünk mondani. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hannibal maszkja mögött nem a kannibál fekete humora, hanem a személyiség széthullásának horrora rejlik. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Kleist-kisregény antihősének nem sikerült méltó emléket állítani. Noha a francia Palliéres indíttatásai értékelendőek, a végeredmény már egyáltalán nem ragadja magával a nézőt. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Köztudott, hogy Stravinsky utálta a filmzenét, nem tekintette önálló művészetnek, csupán tapétának, háttérnek, amely akkor a legjobb, ha úgy viselkedik, mint az étteremben játszó zenekar, tapintatosan szolgáltat aláfestést a fogásokhoz. És most Igorunk is tapéta lett. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS CIKKE. Tovább a cikkhez
