Dekadens divatbemutató és szentimentális hipergiccs, mohó életigenlés és barokk haláltánc, kegyetlen személyesség és gátlástalan hatásvadászat. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Dehogy az. Egy román drámaíró, öt marosvásárhelyi magyar és öt bukaresti román színész, egy magyar dramaturg meg egy román vizuális művész azt kutatja, milyen a húsz év után is velük élő történelem. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az észt előadás előtt fel kellett frissítenem a feledés jótékony homályába veszett gyerekkori olvasmányélményemet. Benedek Marcell fordításába belenézve nehezen tudtam elképzelni, hogy egy alkotó csoport miért nyúl ehhez a szentimentális irányregényhez. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ágens és társulata a Kortárs Drámafesztiválon színpadi elemeket is felhasználó koncerttel tálalta véleményét a Kodály-módszerről. Talán még nem dobják végleg a süllyesztőbe, hiszen az együttesük neve is ez, nem csak a „darab” címe. ZIPERNOVSZKY KORNÉL CIKKE. Tovább a cikkhez
Az angolszász területen kedvelt felolvasószínházi műfaj, a PPP (Play, Pie, Pint) mintájára az idei Kortárs Drámafesztiválon süteménnyel és itallal várták a nagyérdeműt a darabok felolvasása közti szünetben. A két délután azonban nem emiatt volt kellemes. MIKLÓS MELÁNIA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Nem állítom biztosan, csak érzem, hogy a Nevet a nap az eredetihez képest jelentősen más tér miatt nem működik Budapesten. Nem állítom biztosan, csak érzem, hogy a balladain kívül másféle félhomály is beárnyékolja Rona Žulj történetét. Ezért beszéljünk az előadásról. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ezen a gyűjtőlapon megtalálhatja az összes írást, amely a Kortárs Drámafesztivál 2009 eseményeivel foglalkozik. Tovább a cikkhez
Mi keresnivalója van a jó nevű kortárs táncos-koreográfusnak a – Balassa Péter szavaival - szűkös magyar drámatörténetben fordulatot hozó Nádas-drámák környékén? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A szeánsz nyolc húszkor veszi kezdetét. Súlyos gyertyák lobognak a félsötétben, a földdel beszórt kifutón mezítlábas, csaknem fedetlen felsőtestű fiúk-lányok hajladoznak átszellemülten; egyikük zöld ágat lenget a feje fölött. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A zsarnok és kéjsóvár Alessandro de’Medici rettegésben tartja Firenzét. Kegyeltje, a művelt és tehetséges Lorenzaccio úgy dönt, hogy megtanítja kesztyűbe dudálni – és ehhez a gonoszság álarcát ölti magára. Csakhogy gonosztevőt játszani nem olyan egyszerű. KELEMEN ORSOLYA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bérczes László a Szabadkai Népszínházban rendezte meg Háy János Gézagyerek című darabját. A falu és a világ reménytelenségét, körkörös önmagába zártságát tükröző díszletbe épített előadásban harapni lehet a lét értelmetlenségéből áradó levegőt. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Beavató színházként, színpadot sose látott tizennyolc évesek számára tökéletes választás lenne a fitneszterembe helyezett, testépítők világában játszódó Phaidra-történet. Csak valahogy el is kéne csábítani őket az előadásra. KOVÁCS BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
