Rakovszky Zsuzsa új kötete retrospektív keretű klasszikus fikciós történelmi regény. A látszólag egyszerű próza komolyan megdolgoztatja az olvasót, bár nem témájával, még csak nem is szövegalkotói eszközeivel, hanem azzal, hogy olyan perspektívából mutatja a valóságot, ami a huszonegyedik századi ember számára nagyon ismerős. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
George Szirtes Magyarországon született, majd 1956-ban vándorolt ki szüleivel Angliába. Itt lett belőle költő. Az Előhívás lapjain édesanyja tragikus életének és halálának történetében egy befejezhetetlen gyászmunka folyamatát írja meg. SZARKA JUDIT RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A magyar szépirodalom találkozása a tündérmesével, avagy mi tudja magyarrá tenni ezt a műfajt 15 plusz 1 szerző szerint. FEKETE I. ALFONZ ISMERTETŐJE. Tovább a cikkhez
A Nobel-díjas alkotó nagymestere a kisprózának, rejtélyes, titokzatos tünemény, igazi realista, de a dokumentumokat is bőséggel felhasználó novelláiban mindig hagy valamiféle rést a misztikumnak. Pontosan annyi valóságot enged be írói világába, amennyi talányt. SÁNTHA JÓZSEF RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Versül beszélek, versül gondolkodom, és verset eszem, azt iszom, és verssel fizetek. Vers, hogy élek, és ha nem fogok, az is vers lesz. Versbe fognak belekaparni végül. De ezt úgy mondom, hogy a ház előtt eltört egy cső, van kenyér, tej, a piszkavasat leértékelték éppen, migránsok közelednek nagy, fekete fürtökben, Magyarország szabad ország, meg úgyis, vagyis azt is mondom, hogy persze az anyátok picsája. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Rakovszky Zsuzsa klasszikus férfiszerepbe bújik új regényében. Ezzel hátat fordít a „női nézőpont” kortárs divatjának, de saját, női elbeszélőket játékba hozó próza-gyakorlatának is. HARMATH ARTEMISZ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Január 24-én este 7-kor Grecsó Krisztián mély levegőt vesz, és elkezdi felolvasását, egyben a Revizor Offline egyik sorozatát. A SZERK. Tovább a cikkhez
Idén már másodjára jött létre a Textúra névre keresztelt szövetség, melynek keretében múzeum, színház és irodalom fonódik össze alkalmi jelleggel, egy-egy este erejéig. NÉMETH BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Alice Munro novellái könnyen felismerhetőek különleges hangulatukról. Derűs, fanyar, fájdalmas nosztalgia sugárzik belőlük, szövegei kimondva-kimondatlanul szinte mindig az elmúlás abszurditásáról és az idegenség variációiról szólnak. POGRÁNYI PÉTER KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kortársi kritikagyűjteményének valamennyi fejezetét 19. századi idézettel nyitja, könyve egészét 1838-ban megfogalmazódott gondolatokkal zárja a szerző, hogy két nagy szakterületét, a romantika/reformkor irodalmát és a modernitás-kutatást összekapcsolja. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Ibsen első „római” darabját, a Brandot most először láttam színházban. Méghozzá a Nemzetiben, igen. Pont olyan előadás, amilyenből vagy tizenötöt dobott a szemétbe a Nemzeti fura ura: színház. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Holmi 25. születésnapján a szerkesztők arra az elhatározásra jutottak, hogy a rendszerváltás hajnalán megindult folyóiratot megszüntetik, nem csinálják tovább. Ez a szám ünnepélyes búcsú egyben, ha még az év végéig meg is jelenik majd a lap. SÁNTHA JÓZSEF ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Egy lány megtudja, hogy akit vér szerinti apjának gondolt, az valójában mostohaszülője; beleszeret egy gazdag, polgári családjának hátat fordító, radikális és újszerű elveket valló fiúba, akinek azonban egy színésznővel is van viszonya. Kitör egy rövid, ám a társadalmat alapjaiban megrázó forradalom, s annak e fiú fontos funkcionáriusa lesz. SZŰCS TERI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A memoár kényes műfaj, a családtörténet még inkább az: a hitelesség a rákfenéje. Csakhogy a hitelességhez édeskevés, ha a bennfoglaltak pusztán igazak. Muszáj, hogy a szerző néma, mégis aktív dialógust alakítson ki reménybeli olvasóival. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Mély meggyőződésem, hogy a nőnek közvetlenebb a kapcsolata az univerzummal, kozmikusabb lény, mint a férfi” – vallja a kilenc interjúalany egyike. Nekem pedig mély meggyőződésem: a férfi hajszálra ugyanolyan kozmikus lény, mint a nő. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
