Az idei DASZSZ és a korábbi szemlék tapasztalatai alapján annyit mindenesetre már tudunk az alternatív színházról, hogy leválaszthatatlan róla a kényszer, miszerint újra és újra meg kell kísérelnie definiálni önmagát. És ez nem is olyan kevés. RÁDAI ANDREA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A Goda Gábor rendezte Törékeny című előadás az „érzelmi és fizikai törékenység” állapotait fogalmazza meg „mozdulatokban, képekben, szavakban”, miközben az előadás szövete maga is a törékenység határán egyensúlyoz. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ezen a gyűjtőlapon megtalálhatja az összes írást, ami a XV. Debreceni Alternatív Színházi Szemlével foglalkozik. Tovább a cikkhez
Ha Balogh Roland Dzsenifernek születik, nincs vérfertőzés. Ha Balogh Imre leleplezi magát, nincs gyilkosság. De nincs ’ha’, csak szomorú tragédia. Boldog esküvő helyett megrendítő gyász. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A krétaszagú, holt tudására rátarti, falusi övéi és családtagjai közé visszaforrni képtelen diák és a középkorias, tohonya parlagiság feszül egymásnak a vígjátékban. Ér-e valamit a lecke, amelyet kölcsönösen kapnak? A színiakadémistáknak mindenesetre jó lecke a darab. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A jó színház mindig rólunk és nekünk szól. Hogy a látottak megértésében mennyire fontos a mi kis fonnyadt ’itt és most’-unk, azt egyfolytában tudatosítja a nézőben a nyíregyházi Kasimir és Karoline. Tanulság: most sem a tükröt kell szidni. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Vidnyánszky Attila többrétegű szertartásszínháza talált partnerre Borbély Szilárd rendkívüli kérdéseket felvető verseiben. A katarzis lehetetlenségét feszegető szövegekből katartikus előadás született. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ágens konokul önmagából építkező nagy világszínházában ezúttal régi-új témája felé fordult: az idő, a szerelem, a szexualitás, a zene meg az írás körül tett vizsgálódásainak színes-szagos esszenciája a MU-ban bemutatott, majd az AKKU-ba költöztetett Ira – Düh. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Beavató színházként, színpadot sose látott tizennyolc évesek számára tökéletes választás lenne a fitneszterembe helyezett, testépítők világában játszódó Phaidra-történet. Csak valahogy el is kéne csábítani őket az előadásra. KOVÁCS BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Venedikt Jerofejev Moszkva–Petuski című kisregénye nem ivászati kézikönyv, bár annak is felfogható. A remek szöveg olvasása közben a könnyeivel küszködik az ember, kacagva sír vagy fordítva. De nagy kérdés, hogy kívánkozik-e mindez színpadra... Nagymonológ három hangra. MOLNÁR ZSÓFI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Transzszexuális mélyfúrások Gergye-módra, avagy ironikus nemiszerv-börze, szórakoztatóan gátlástalan, művérben tocsogó, rakoncátlan, morbid revü – Nietzsche bűvöletében. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amikor Petri György 1994-ben zseniálisan magyarította-újrafogalmazta a Mizantrópot, Molière amúgy is keserű megállapításába a maga és kortársai életérzését vetítette bele: „Ez a kor oly perverz és becstelen!” Napjaink valóságáról ennél is lesújtóbb Gothár Péter véleménye. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Többet ésszel, mint a karddal, / rólam szól majd minden kardal!” – bizakodik a győzhetetlen Thészeusz, s nem ok nélkül. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az eredetileg két különálló táncművet, az Aino és a szívek, illetve a BL című koreográfiákat - a táncosként is színre lépő koreográfus és alkotótársai, Bánki Zsolt és Sólya Ádám, valamint Borlai Gergely - szünet nélkül játszották. VIDA VIRÁG ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Tiszteletet érdemlő és nyaktörő vállalkozás. Az Élőkép Társulat derekasan és invenciózusan küzd a lehetetlennel, Psychotechnikum-előadása több, mint tisztelgő gesztus az ellentmondásosságában is kiemelkedő alkotó, a húsz éve halott Bódy Gábor emléke előtt. NÁNAY ISTVÁN CIKKE. Tovább a cikkhez
