A prototípusos szegénylegény találkozása a kísértéssel: vajon ér-e annyit egy régi hegedű, mint a meggazdagodás lehetősége? A főszereplő, Újhelyi István sete-suta naivitással, ártatlan tekintettel csak menetel előre, és viszi a hátán az előadást. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az erősen középszerűre sikerült Borisz Godunov után a moszkvai Helikon Színház egy rendkívüli előadással búcsúzott a miskolci közönségtől és tette fel a koronát a fesztiválra. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kicsit megszelídítve, átgyúrva, de szerethetően állította bábszínpadra Muszorgszkij művét a Csodamalom Bábszínház. Örülhetnek a miskolciak a hazai sikernek: az Operafesztiválnak ugyan vége, de ez az előadás továbbra is velük marad. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Noha az 1866-ban bemutatott darab alapvetően vígjáték, Andrzej Bubien rendező komolyan vette a címét. És nagyon jól tette. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A mű keletkezéstörténete, színpadi sorsa köztudottan egyike a legbonyolultabbaknak. A szerző két változatban is megírta, barátja, Rimszkij-Korszakov ötször is meghangszerelte, míg Dmitrij Sosztakovics 1940-ben készítette el a maga verzióját. A moszkvai Helikon Színház ezt a ritkán játszott változatot hozta el. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nagyopera egy zongorára, szamovárra, egy sokfunkciós fátyolra, egy tucat főt számláló kórusra, valamint obligát gitárra – valahogy ekként összegezhetjük a Szadko csontra húzott miskolci előadását, a Szegedi Egyetem Zeneművészeti Tanszékének megvalósításában. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Horgas Eszter kiváló fuvolista és nagyszerű előadóművész. Ezt azért szükséges előrebocsátanunk, mivel miskolci koncertjén e szép erények korántsem jutottak kellőképp érvényre. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
Sötét, démoni művek dominálták a miskolci szimfonikusok zenekari estjét. Muszorgszkij A halál dalai és táncai című dalciklusát Polgár László adta örökbe a közönségnek. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
Az idei fesztivál tematikájához igazodva szláv repertoárjából adott ízelítőt a Miskolcra ruccanó Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar. Chopin f-moll zongoraversenyét két Rahmanyinov-szesszió fogta közre. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
„Bartók + szlávok” – hirdeti a 2008-as miskolci program; hogy jön mindehhez a Rómeó és Júlia? – kérdezhetnénk joggal. Buta kérdés: a zeneszerző, Szergej Prokofjev személye az, ami a népszerű balettet a fesztivál műsorára segítette. BÓKA GÁBOR CIKKE. Tovább a cikkhez
Operarajongásom kezdetén az első szakirodalomnak tekinthető könyv, ami kezem ügyébe került, a Gál György Sándor-féle Operák könyve volt. BÓKA GÁBOR CIKKE. Tovább a cikkhez
A Moszkvai Klasszikus Balett pontosan azzal szolgált a miskolci közönségnek, ami jogosan elvárható volt tőle: gyönyörűen kiállított, konzervatív, de a maga nemében lenyűgöző előadással. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Vasárnap elérkezett a Miskolci Operafesztivál talán legnagyobb érdeklődéssel várt előadása: színre került Csajkovszkij Anyeginje a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház előadásában, Peter Konwitschny rendezésében. BÓKA GÁBOR ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Egy közepes tenor természetesen sosem lehet érdekesebb, mint egy kiváló szopránénekesnő vagy egy világklasszis bariton. Na, de három?! LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
A Budapest Bábszínház két 1965-ben bemutatott előadással, A fából faragott királyfival és a Petruskával érkezett Miskolcra, melyeket nyugodt szívvel a „minőségét határozatlan ideig megőrzi”-kategóriába sorolhatunk. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
