A nőket (főleg őket, habár mindenki mást is) meg lehet enni. Nem egyszerűen jó étvággyal, de akár áhítattal, netán falánk étvággyal. Attól függ, ki, mikor, hol és hogyan lát neki(k). Két művésznő most megmutatott két alternatívát. IBOS ÉVA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A digitális képek fullasztó dominanciája idején már-már az is forradalmi tettnek számít, ha valaki analóg technikával készít képeket – Szabó Dezső effajta csendes forradalmár. SIMON BETTINA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Aj Vej-Vej a kínai képzőművészet egyik legismertebb alakja, amit többek között annak köszönhet, hogy ha nemet kell mondani, akkor ő azt egészen biztosan megteszi. Az Ernst Múzeum falán kígyózó, New Yorkban készült fotónapló a rebellis művészet zsengéit dokumentálja. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A mediterrán hangulatú városban immár nagykorúvá érő művésztelep alkotóinak „beszámoló” kiállítása azt mutatja, hogy a művészek nem csupán fürdőzéssel töltötték az időt. Például kerékpároztak is. DÉKEI KRISZTA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Sajdik 1993-ban rajzolt egy hatalmas tablót Agatha Christie emlékének, amelyen hetvenhétféle bonyolult, kiszámíthatatlanul lassan, de szükségszerűen bekövetkező kivégzési mód található. Mindegyik horrorisztikus, mégis szórakoztató, erre mondjuk, hogy karikatúra, esetleg szatíra. IBOS ÉVA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Alfredo Barsuglia nem állít ki akárhol. Mielőtt vásznai felkerülnének a falakra, az osztrák művész alaposan körbejárja, értő szemmel megcsócsálja a teret, majd megágyaz képeinek. A művész ezúttal a Faur Zsófi Galériába bútorozott be. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A monokróm festészetnek immár majdnem száz éves története van. A művészettörténész ebben mélyedne el, hogy megértse azt a hagyományt, amelyet Gál András választott magának, s elhelyezze őt ebben a hagyományban. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az irodalomban megszokott formai elem az egyesszám harmadik személyű elbeszélő – de felvehető-e ez a pozíció a festészetben? S ha igen, meddig tartható, és miként hat ez a művek lehetséges értelmezéseire? DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A világhírű szerb művésznő több évtizedes pályafutása során összeszabdalta, megégette, megmérgezte, megfojtotta magát, és a tűrőképesség határáig préselte, ostorozta, szúrta, pörkölte testét és lelkét. A Mélycsarnokban inkább a művész neve üt – az viszont nagyot. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Pőre exhibicionizmus, provokáció vagy feminista művészet, ha valaki hetvenévesen meztelenül pózol a fényképezőgép előtt? DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy nem túl invenciózus válogatás, továbbá egy gyermekrajzokkal kiegészített giccsparádé – nemzeti reprezentáció háromféleképpen. DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Meglehetősen avantgárd ötletnek tűnik egy lezárt kiállítótérben meg nem valósuló kiállítással előrukkolni. Németh Ilona az Ernst Múzeumot zárta el a látogatók elől, ám ki-nem-állításának meg-nem-mutatandó témája nem a láthatatlan tér, hanem a felület üresen hagyásához vezető út. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A bécsi akcionisták művészete különleges helyet foglal el az osztrák képzőművészet történetében, illetve az osztrák art world struktúrájában. NEMES Z. MÁRIÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Gálik András és Havas Bálint nem csak a hazai, de a kortárs képzőművészeti élet jegyzett és meghatározó figurái. Ezt elsősorban olyan egyedi projekteknek köszönhetik, ahol kiemelt szerepe van az általuk összegyűjtött tárgyak új kontextusba helyezésének. SZABÓ TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Irokéz Gyűjtemény debreceni kiállítása nemcsak színvonalas, gondolatgazdag, hanem változatos és szórakoztató is. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
