Szép ív bontakozik ki a pályát végignézve: a színházszerető kamaszlány a gyakorlatban tanulja meg a szakmát, és közben egyre komolyabb szerepek találják meg. Eger, az Operettszínház és a Centrál Színház után 2018 óta a Szegedi Nemzeti Színház újragondolt társulatának meghatározó tagja Ágoston Katalin. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Blaskó Balázs rendezte Látogatók modern formanyelvvel dicsekedhet, ám az előadás hasonló nyomot hagyna akkor is, ha a társulat – a pantomim és a stilizálás eszköze helyett – a színészek hangjával kísért diaképekkel vagy tánclépésekben adná elő a holokauszt-történetet. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tízéves igazgatása alatt az ország egyik legjobb társulata lett az egri, most mégis gyanúsítgatások közepette távozik a színház éléről. Csizmadia Tibor ennek ellenére nyugodt, nem érzi magát sértve, és azt mondja, a Prolik mindenképp ott lesz a POSZT-on. NAGY GERGELY MIKLÓS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Ahogyan le szokás választani a szerzőt a narrátorról, úgy kellene függetleníteni a kiábrándult színészt az alázatosan megformált szereptől, és a leköszönő igazgatót a tevékeny rendezőtől. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Sokan távoznak az egri Gárdonyi Géza Színházból; heves reakciókat váltott ki az új igazgató személye. Blaskó Balázs szerint jó a hangulat, mások ezt cáfolják. Az önkormányzat eközben gazdasági visszaélésekről és Csizmadia Tibor jogi felelősségéről beszél. NAGY GERGELY MIKLÓS RIPORTJA. Tovább a cikkhez
Paul Claudel négy nap eseményeibe végtelenített drámája a hitről és Zsótér Sándor rózsafüzéreinek találkozása az egri színpadon. SZABÓ-SZÉKELY ÁRMIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem telefonálnak, dehogy. Zsonglőrködnek a parányi kütyüvel. Esemeseznek, mobiloznak, lógnak az apró készüléken, soha meg nem szakítva a csevegések áradatát. Mert mobilon kommunikálni: világnézet. A legeslegújabb kor egyik szimbóluma. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Zsótér Sándor és az operett találkozása korántsem véletlen, mégis: legalább annyira meglepő, mint amennyire szükségszerű. Az egri debütálás legfőbb erénye, hogy az operettjátszás közkézen forgó kliséinek megmutatása mellett bőven jut hely azok parodizálására is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy aznapi újságcikk alapján kanyarított egész estés darabot az egri Gárdonyi Színház társulata Máté Gábor rendezésében. KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az egri színház nemrég alakult tánctagozata önálló produkcióval vendégszerepelt a Nemzeti Táncszínházban. A Barta Dóra Társulat három koreográfiája az este hangulatát két részre osztja: tapogatózó etűdsorok után érkezik a fiatal, bátor szellem. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A trilógia első részeként 2007-ben bemutatott A nagyratörő méltó, mégis érdektelenebb és rendezőileg problematikusabb folytatása a második darab, mely mielőbb várja a befejező harmadikat, A törött nádszált. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Az ember… Felnő és azt se tudja, hogy mivégre.” Hogy Roland Schimmelpfenniget pontosan mióta foglalkoztatják Alice kalandjai, nem tudni. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az egész hercehurca a kivágásra váró illetve meghódításra vágyó szívek körül csak még kisszerűbbnek hat attól, hogy egy tizen-négyzetméteres panelszoba bézs padlószőnyegére van bezsúfolva. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Hogyan születhet mindebből hatásos, szellemes dráma? Miként jöhet létre könnyed és virtuóz játék? Miért nem szorul össze a torok, borsódzik a hát, fordul fel a gyomor?” JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE. Tovább a cikkhez
Az egykori „dühös fiatalok” egyike írta az egykor polgárpukkasztó, lázadó-lázító, mára elsősorban társulatbarát dramaturgiája miatt népszerű darabot. A konyha műfaji meghatározása jobbára reménytelen, az egri műsorfüzet sem kísérletezik vele. KARSAI GYÖRGY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
