Igazán hangulatos a Kályha Kati című előadás első felvonása. Kocsma, kályha, kedves kocsmáros, szórakoztató buffo-páros (nem énekelnek ugyan), jövés-menés, tablóféleség. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Van az úgy, hogy egy történet a belőle készült filmadaptáció miatt világhírűvé válik. Olyan is van, hogy egy színház ugyanezt a történetet műsorra tűzi. De mi történik akkor, amikor egyik megtagadja a másikat? Megtörténhet-e ez egyáltalán? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Radnóti Színház több halasztás után, végül májusban mutatta be Szophoklész Antigonéját Porogi Dorka rendezésében. A kérdés csak az, hogy mit kezd ma egy kortárs színház az antik tragédiával. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A pandémia miatti viszontagságos, elhúzódó próbaidőszak után vasárnap tartják Porogi Dorka rendezésében az Antigoné bemutatóját a Radnóti Színházban. Szophoklész közel kétezer-ötszáz éves tragédiájának különös aktualitást adott az ukrajnai háború. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Tűzzel játszik az, aki a sebesen táguló vizuális kultúra összefüggésében kívánja ráirányítani a figyelmet a folyamatosan szűkülő olvasáskultúra értékeire és fontosságára – elsősorban vizuális eszközökkel. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A színházi munkafolyamatban talán a dramaturgok végzik a legösszetettebb munkát. Darabot választanak, részt vesznek az összes próbán, írnak és közösen gondolkodnak a rendezővel. Mégis nagyon keveset beszélünk róluk, amikor egy színházi előadás szóba kerül, sokan nem is tudják, hogyan vesznek részt ők az alkotófolyamatban. Ennek okairól és a dramaturgszakmáról beszélgetünk Kelemen Kristóffal, a Radnóti Miklós Színház dramaturgjával, Perczel Enikővel, a székesfehérvári Vörösmarty Színház dramaturgjával, valamint Zsigó Anna szabadúszó dramaturggal. Moderátor: Puskás Panni Tovább a cikkhez
Az a csatornabűz, penészszag és nyomorúság illat, amit az ötvenes évek Angliájában rögzített a 19 éves, ír származású lány, néhány fuvallatra Valló Péter rendezésében is érzékelhető. Egyébként épp úgy áll benne a levegő, mint egy pesti pincelakásban. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy fiatal idealista Brüsszelbe futkos, hogy egész Nyugat-Európát az ország ellen hangolja. Vajon sikerrel járhat-e lendülete akkor, amikor ellenfele az öregedő despota, aki körül komoly talpnyalósereg liheg a koncért? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
2008 óta a Nemzeti Színház tagja; miközben az épület ugyanaz, benne már minden másképpen és másról szól. Hogyan lehet megőrizni a pályán az induláskor kapott muníciót, többek között erről beszél Nagy Mari, a Nemzeti Színház művésze. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Radnóti Színház az évad harmadik bemutatóját már nem tudta megtartani a járványhelyzet miatt, de a Don Carlos rendezője, Nagy Péter István bizakodó a folytatást illetően. Online próbákról, generációs konfliktusokról és a hatalom önkényéről beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Aznap beszélgettünk, amikor leálltak a színházak. A Radnóti társulata szinte egész nap próbált, hamarosan bemutatták volna a Don Carlost. A próbaszünetre már sejteni lehetett, hogy mi várható. Pál Andrást arról kérdeztem, hogyan lehet koncentrálni a szinte naponta változó körülmények között. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Bálint András helyét átvevő Kováts Adél egyszerre ígérte a hagyományok megtartását és a megújulást, a „vérfrissítést”, pályázatában nyilván szándékosan használta a „megőrizve meghaladni” kifejezést. PETHŐ TIBOR ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Egy házibuli után meztelen képek kerülnek ki az internetre az egyik lányról, amely képeket aztán a rendőrök megtalálnak a helyi vízilabdacsapat telefonján is. Nem a cyberbullyingról szól a Gina, ez csak történik benne. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ez a szegény Ruzante, akit igazából Angelo Beolcónak hívtak, nagyon megszívta, hogy hetven évvel később megszületett William Shakespeare, százhússzal később pedig Moliére. Így járt. És akkor Goldoniról még nem is szóltunk. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Vannak igazságok, amelyekkel nem akarunk szembesülni. Saját felelősségünk, a befolyásolhatóságunk, minden, amiért hibáztathatók vagyunk… Szeretnénk ezeket elfelejteni, de a színház nem engedi: arcunkba vágja az igazságot. BÁLINT ZSÓFIA ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
