Leporolva, húzva is kicsit hosszú a Játék a kastélyban Bezerédi Zoltán rendezésében a Szegedi Nemzeti Színházban, ahol Gömöri Krisztiánnak és Borovics Tamásnak köszönhetően szórakoztató meccsé válik a drámaíró Turai és a színész Almády összecsapása. HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hídépítő ugyan nem lett, de groteszk, humoros és drámai erejű Keresztes Attila hetedik szegedi rendezése, a Parasztopera, melynek bemutatója a pandémia miatt éppen két évet csúszott. HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nincs új a nap alatt: Závada Pál ismét a történelmi múlt, jelesül a vészkorszak idejéből merített gyúanyagot új, Szegeden színre vitt darabjához, amely a rendezői koncepciótlanság miatt kiteljesületlen színpadi formát ölt. FRITZ GERGELY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Ölni, ölelni:/ Összerímel. S aki szívből szeret/ Akár össze is vétheti a kettőt”, írja a Mozart-kortárs Kleist a Pentheszileiában az amazonkirálynő Akhilleusz iránt érzett gyilkos szerelme kapcsán. KÉRCHY VERA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Die Hard első részét huszonöt éve forgatták, majd újabb két rész után mintha kifulladt volna a sorozat. 2007-ben kihozták a 4.0-t, amelyben a John McClane figurája és a mai amerikai népmeseszerű forma a közben már százszámra forgatott hasonló filmek közt toposzként tért vissza. Az 5.0 pedig könnyeden folytatja McClane közéletéti és magánéleti mitológiáját. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Februárban két olyan kortárs magyar dráma ősbemutatóját tartották Budapesten, amelyeknek az amerikai filmes kliséket idéző története retró-amerikai közegben játszódik. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
