Úgy fest, kifogyott a lendület a szuperkúl bérgyilkos történetéből. A közel háromórás John Wick: 4. felvonás akciódúsabb lett, mint az előző részek, de monotonabb és öncélúbb is, jóval kevesebb teret engedve az érzelmi azonosulásnak. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Robosztus bölények, helyeslő mosómedvék, bűn mérgével átitatott kígyók, hiszékeny kacsák, ármánykodó prérifarkas és az általa formált emberek lakják a teknős alakú, páratlan Paradicsomot, ahol a teremtett harmóniát az ösztönök önkénye bolygatja meg Gauder Áron régóta dédelgetett tanmeséjében. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nagyon szép, nagyon egyszerű, nagyon ír film a hallgatás és a törődés erejéről. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az idei Oscar nem is annyira titkos favoritja gyengéd film a depresszióról, és a hiábavaló vágyról, hogy megfejtsük a szüleinket. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kurrens magyar történelmi film továbbra is képtelen úgy elmesélni egy valóban vászonra kívánkozó történetet, hogy közben túllépjen a korlátolt, szigorú értelemben vett jó-rossz bináris oppozíción. A jelenség alól a Hadik sem kivétel, sokkal inkább a szabály. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Tár pontosan olyan komplex élmény, mint a benne központi szerepet betöltő szimfónia partitúrája: a hangjegyek helyét a dialógusok, a szekciók helyét a karakterek veszik át, melyeket a hierarchia pódiumán vezénylő karmester kénye-kedve szerint pakolgat – egészen addig, amíg már nincs előtte semmi, amiből játszhatna. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Látszólag politikai rendszerek és kultúrák csapnak össze Szűcs Dóra filmjében, valójában azonban magánélet és közélet ősi ellentéte elevenedik meg Az almafa virágában. Csak ne ilyen minőségben történne mindez. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lehet, hogy Brendan Fraser hamarosan Oscart-díjat kap a sokkolóan elhízott, depressziós meleg angoltanár megformálásáért, de ettől még A bálna című film gyengécske melodráma marad. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A történet végi csavarok virtuóza, M. Night Shyamalan Kopogás a kunyhóban című filmjében az apokalipszis küszöbén morális dilemmák elé állítja szereplőit és ezzel együtt a nézőket is. KISS DALMA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Remek színészi alakításokkal teljes, Golden Globe-díjas, Oscar-jelölt mozi a barátságról, amely egy képzeletbeli ír szigeten ér véget. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Babylon váratlanul vulgáris, meglepően vicces és szörnyen szórakoztató moziélmény a némafilmek arany- és végkoráról. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Steven Spielberg fiktív elemekkel feltöltött önéletrajzi filmje a rendezőre jellemző, magával ragadó stílusában egyszerre szól a művész magányáról, illetve az őt nevelő család néhol vidám, máskor tragikus történetéről. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kárpáti György Mór legújabb munkája, a Jövő nyár egy színjátszótábor falai között kicsírázó tragédiát visz végig, miközben maga is leginkább azokra a formagyakorlatokra emlékeztet, amelyeknek inkább előadóik, mintsem nézőik számára van értelme. BECSÁGH DÁNIEL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az egykori brit fenegyerek, Guy Ritchie Fortune hadművelet – A nagy átverés című filmje nyomokban sem tartalmazza a rendező markáns stílusjegyeit. Legújabb rendezése lapos, fantáziátlan kémtörténet, melyet Hugh Grant sem képes megmenteni. KISS DALMA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Észak-olasz havasi legelőkön fogant évtizedes férfibarátság pillanataiból születik az év egyik legszemélyesebben magával ragadó filmje. A csodálatosan fényképezett Nyolc hegy igazi csemege a szemnek… és a szívnek. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
