Egy nem létező szerelem lélegzetelállító varázslata a mozivásznakon: Paul Thomas Anderson szemet gyönyörködtetően kimunkált mesterműve az Oscar-szezon legjobb filmje. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hogy mi köze a Ványa bácsinak egy piros Saabhoz és egy szerelmes japán tinilányhoz, aki előző életében ingola volt? A japánok idei Oscar-jelölt mozija, a Vezess helyettem egy perc híján három órában megválaszolja a kérdést. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hiteles nosztalgia az idilli gyerekkor, az ismerős szülőváros és egy összetartó közösség iránt. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Guillermo del Toro komor és nyomasztó, ám szemkápráztató műben mesél bűnökről és arról, hogy a valódi gonosz nem a rémes külsejű szörnyekben, hanem az emberek lelkében rejtőzködik. KISS DALMA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Pedro Almodóvar huszonkettedik nagyjátékfilmjében két egyedülálló anya összefonódó története a spanyol történelem metaforájává alakul át. Penélope Cruz az egyik anya megformálásáért 2021-ben Velencében a legjobb női alakítás díját nyerte el. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hónaljszagolgatás, varázsgomba trip, orális szex a #metoo korában, szimbolikus hiúzsegglyuk Joachim Trier új filmjében. BAZSÁNYI SIMON KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Minden ízében pompás szatíra Adam McKay sztároktól hemzsegő vígjátéka, amelyben egy üstökös fenyegeti a bolygót és az egész emberiséget. Ám alaposan szemügyre véve a kifigurázott hülyeséget, a Ne nézz fel! igazából kíméletlen dokumentumfilmnek, színes-szagos diagnózisnak felel meg. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nicole Kidman és Javier Bardem az ’50-es évek legnépszerűbb amerikai sitcomjának főszereplőit alakítják Aaron Sorkin új életrajzi filmjében, melyben nemcsak a sorozat jövője, de a színészek házassága is bizonytalanná válik. RICHTER ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az olasz kultrendező, Paolo Sorrentino is elkészítette saját „így jöttem” filmjét. Az Isten keze semmi olyat nem állít a felnövésről, amit ne láthattunk volna korábban, ám markáns stílusa és megkapó hangulata miatt feltétlenül emlékezetes marad. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bontógolyó képével indul, ám Steven Spielberg filmje éppenséggel újra felépíti számunkra a West Side Storyt és az ötvenes évek New Yorkját. Van, hogy a kritikus is csak hüppög a meghatottságtól, a megrendüléstől és a gyönyörűségtől. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Olyan rég forgatott filmet, hogy szinte már el is feledkeztünk a Zongoraleckével egykor még Oscar-díjat is bezsebelő Jane Campionról. Pedig csak erőt gyűjtött. Ahhoz, hogy egy újabb remekléssel lepjen meg minket. A kutya karmai közt ugyanis szinte hibátlan remekmű. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ridley Scott a legújabb mozijában, A Gucci-házban a divattörténet legbizarabb királydrámáját és családtörténetét dolgozta fel. Szupermodellek, klasszikus divatkollekciók, árulás, bérgyilkosság, trónfosztás és börtön. Minden adott egy emlékezetes mozihoz, mégsem jövünk rá, mit akart vele a rendező. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Pablo Larraín pályafutásának legkiforrottabb rendezése a női tudatot tematizáló Spencer, mely eddig nem látott módon merül alá Diana hercegné pszichéjének legmélyebb bugyraiba. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az egyik legfelkapottabb kortárs rendező a sci-fi irodalom talán legismertebb alapművét adaptálta. Kis hiányérzetünk azonban így is lehet a végeredmény láttán. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az olyan kultikus-mitikus karakterek, mint amilyen a 007-es ügynök, James Bond is, akkor futják a legjobb formájukat, ha az alkotók elég merészek ahhoz, hogy feszegessék a figura és univerzumának határait. A Nincs idő meghalni az egyik leginkább maradandó Bond-filmként pontosan ezt teszi. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
