Mintha valamiféle színházi kényszermechanizmus nyomulna be az önmagában teljes és tartalmas nyelvi-dramaturgiai térbe. Kár. Annyira jó előadás lett volna. De még így, ebben a formában is kifejezetten jó előadás lett, messze a legjobb a Sufni-projekt mentorprogram idén bemutatott három előadása közül. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Rubens és a nemeuklideszi asszonyok után A nevetséges sötétséggel Dohy Balázs mint rendező már másodszor kísértette a színházi lehetetlent. Vagy ha Wolfram Lotznál maradunk: a lehetetlen színházat. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Egy német katona megőrül a dzsungelben. Nincs más megoldás, mint felkutatni és megadni a koordinátáit a műveleti központnak. Pellner főtörzsőrmester feladata, hogy felhajózzon a Hindukuson, egy sötét, lassan hömpölygő folyón. Csak Stefan Dorsch kíséri el, aki a járőrhajót kormányozza… VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
„Most, amikor közeledik egy buldózer, és félő, hogy a földdel egyenlővé teszi azt a szellemi műhelyt, amit Színház- és Filmművészeti Egyetemnek hívunk, akkor bátorságot ad a Beszéd a lehetetlen színházhoz. És magyarázatot.” GÁBOR SÁRA FORDÍTÁSA. Tovább a cikkhez
