A koronavírus-járványra a színházi szakmának is reagálnia kellett valamilyen módon. Létrejöttek online streamelt előadások, és kifejezetten a virtuális térre készült produkciók is. De mi történik akkor, ha az online tér már nem kényszer az alkotók számára, hanem vállaltan erre a felületre szeretnének színházat csinálni? HORNOK MÁTÉ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem egyszerű a függőségekről fiataloknak színházi előadást készíteni úgy, hogy ne didaktikus prevenciós előadás, szörnyűséges elrettentés, pokoljárás ábrázolása legyen belőle, amit kötelező végigülni. A pécsi Escargo Hajója Színházi Nevelési Szövetkezetnek szerencsére van rá egy verziója. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Escargo Hajója Színházi és Nevelési Szövetkezet ezúttal a magyar közoktatást vette célba, és elég jól telibe találta. A célpont ennek ellenére sértetlen maradt. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kallódó lakótelepi tinédzserek, akik egy értelmetlen haláleset miatt nőnek fel hirtelen, illetve egy, a nevekben történelmi, a sztorit illetően nagyon is aktuális uralkodói felnövéstörténet, sok zenével. Ilyen előadásokat is láthattunk az Országos Diákszínjátszó Egyesület 30. születésnapja alkalmából a Nemzeti Színház kamaratermeiben. KÓNYA RITA VERONIKA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A diákszínjátszó körökben országosan jegyzett és sokszorosan elismert pécsi Apolló Kulturális Egyesület alkotócsapata úgy döntött, hogy az idei évadtól máshogyan működik tovább. A miértekről és hogyanokról a csapatot vezető Tóth Zoltánnal beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
