Tizenhat év után, a Magvető Időmérték sorozatában jelent meg új kötete Várady Szabolcsnak. Az alig negyven versből álló gyűjtemény a De mennyire címet viseli. A szerző, bár az irodalmi közvélemény lírikusként ismeri, elsősorban szerkesztői, fordítói, irodalomtörténészi megnyilvánulásaiban van jelen az irodalomban. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Találkozások élménybeszámolói ezek az írások. Nem irodalomtörténeti kalauz, nem is tudományos munka ez. Nem akar az lenni. De ha még sokáig rosszul reklámozzák, ez lesz az a könyv, amit merő tévedésből „pihévé szednek hűvös kócsagok”. Kár lenne. GABNAI KATALIN ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
A dél-baranyai Ördögkatlan Fesztivál úgy van kitalálva, hogy mindig vannak hívószavak, jelmondatok, vonzó nevek. Ezért bevezetőként csak annyit mondunk: Bárka Színház, Saul fia, Ukrajna, Weöres Sándor. OROSZLÁN ANIKÓ BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ. Tovább a cikkhez
Mezítláb suhan a színre az előadó. Mint egykor a varázslók az anyaföldet, talpa alatt érzi a színpadot, de libbenő lépéseivel mintha az univerzumban körözne. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Weöres Sándor drámája nem historizáló mű, a kecskeméti színpadon sem konkrét történeti korba ágyazódik a Koltai M. Gábor rendezte előadás: költői maskarádét látunk, amelyben ott kavarog a teljes magyar történelem, a huszadik század összes háborús és politikai tapasztalata. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kitett magáért az irodalomtudomány és a könyvkiadás Weöres születésének centenáriuma alkalmából. Az ülésszakok, könyvek, megemlékezések sora jelenleg is gyarapszik. A pálmát Kenyeres Zoltán a Kossuth Kiadó által gondozott munkája viszi el. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
„…halandóknak nem ajánlott, talán ha maroknyian találnak benne élvezetet” – vetette újságpapírra nemrégiben egy szépírónak is kiváló kulturális publicista, a könyv szaktudományos szövegezésére célozva. E sorok írója a maroknyiból egy. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A rendhagyó irodalomóra sokak számára még mindig azt jelenti, hogy a tankönyvek unalmas életrajzait és rímképleteit próbálják meg cukorborításban lenyomni a torkunkon. A PIM Weöres Sándor kiállításán nyoma sincs édes-keserű pirulának, helyette elmerülhetünk a tapintható, koppantható, rajzolható, fújható versjátékokban. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A pécsi egyetemi színjátszókra jó korszak köszöntött. Belakták új, véglegesnek szánt helyüket a Zsolnay Negyedben, amely Pécs legütősebb EKF-beruházása. A töredékére zsugorodott Zsolnay Manufaktúra átalakított épületeiben mostantól a kortárs művészeté a tér. V. GILBERT EDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Vajon a tolakodó vizualitás korában van-e még hatalma a szónak? Erre próbáltak választ találni a Műcsarnokban rendezett maratoni felolvasóesten a magyar verselők, és velük együtt a világ 95 országának 650 helyszínén az egyéb nyelveken szólók. ZÖLDI ANNA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Az előadás tavaly már majdnem létrejött, amikor az utolsó pillanatban – a nyilvánossággal nem közölt okokból – törölték a műsorból. A rendező maradt, a szereplők mentek: Sopsits Árpád kifinomult, szép és erős képekben meséli el a magyar irodalom egyik legizgalmasabb perszónájának, Psychének az igaz (?) történetét. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Katona József Színházban nemrég mutatták be Weöres Sándor nagyszerű filozofikus tréfáját, A kétfejű fenevadat; a színház harmadik, legkisebb játszóhelyén, a Sufniban pedig Fekete Ernő válogatásában és előadásában harminc Weöres-verset hallhat, és még inkább láthat a néző. SZEGŐ JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Sokadszor rugaszkodik neki a magyar színház, hogy megszólaltassa Weöres Sándor remekművét. Az „eddig született legjobb magyar drámát”, ahogy Spiró György nevezi a műsorfüzetben. A különleges színházi matéria most is meglepetésekkel szolgál játszónak, nézőnek. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az előadás ikonja az a kép, amelyben számosan hajtják fejüket Mészáros Piroska ölébe, odafönt a keskeny platón, és a világítás a keletkezett fürtszerű építményt emeli ki. Egy végzős egyetemi színészosztály nagyjából-egészéből összeborul. Weöres Sándor Octopus, avagy Szent György és a Sárkány históriája című darabját játsszák. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
