Egy örökzöld történet, egy népszerű popzenekar, néhány vígszínházi sztár és egy csapat üde harmadéves zenés színész, mi mehet itt félre? Mondjuk az illesztések. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Danyiil Harmsz orosz író 36 évesen, 1942. február 2-án, a blokád alatt álló Leningrád börtönének pszichiátriáján éhen halt. Ez nem idézet egy abszurd novellából, hanem így kezdi Ménes Attila az Ex-Symposiumba írt rövid, megemlékező cikkét Danyiil Harmszról. Az orosz abszurd irodalom egyik legfontosabb alakjának halála legalább olyan abszurd, mint amilyen írói életműve. BOGYA TÍMEA ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Aki a halálról készít előadást, az egyszersmind az életről is készíti azt – nagyon jól tudja ezt a kolozsvári Váróterem Projekt csapata, és a FISHEZ című előadásban rengeteg humorral és eredetiséggel mesél nekünk legnagyobb ellenségünkről, az időről. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A beharangozó nagyszabású. Harminchét etűd Shakespeare harminchét drámája kapcsán, harminchét magyar író/költő, plusz a különlegesnek ígért filmes megvalósítás, ahol a Dogma-filmek vannak múzsának idézve. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Keresztes Tamás első rendezése bulvárszínház, de a szó lehető legjobb értelmében: profi, kreatív, vicces, nem okoz csalódást annak sem, aki Rejtő Jenőt szereti. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Karanténdráma, karanténklisé: a megszokott, hétköznapi jövés-menés közepette könnyen eltitkolt viszony a kijárási korlátozással egyszerre feltűnővé válik és döntéshelyzetet szül: lépni vagy maradni. De ez mégsem az a történet, hanem egy teljesen másik. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kísérleti nyulak, azok vagyunk most. Amivel legvadabb fantáziánkban el-eljátszottunk – már aki –, az most rögvalóság. A sok nyúlszerepből most ezt választottam: milyen (lenne) az életünk élő színház nélkül. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
A Dunapest idén harmadszor tudatosította Budapest lakóiban, hogy a város közepén ott folyik a Duna. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
