A produkció zenével, képekkel, tőkesúlyos színészi jelenléttel, szavak nélküli kifejezőerővel dolgozik. Mindez egyedül abból a szempontból hátrányos, hogy a színikritikus nemigen tehet egyebet, mint hogy deskriptíven áll hozzá a munkájához. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A dalestek hang és egyéniség kapcsolatára építő hatásmechanizmusát ezúttal ne elemezzük, maradjunk a Winterreise különböző színpadi feldolgozásainál. Leszögezhetjük, hogy ezek közül csak azok működnek, amelyekben az előadó, miközben a létfájdalomban egyre mélyebbre süllyed, vagy hideg szívvel és ésszel, vagy játékos iróniával, de minden körülmények között kívülről is képes önmagát figyelni. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Mondanám hamar, hogy a színésznői teljesítmények fantasztikusak, de aztán kiderül, hogy a színészférfiakéi is. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Van, akinek természetes, hogy a nem heteroszexuális állampolgárok is hasonló jogokkal rendelkezzenek, mint a többiek, míg mások számára ez nem magától értetődő. Gondoljunk róla bármit, a kérdés jelen van ma Magyarországon, így a színháznak is kötelessége reflektálni rá. Erre tesz kísérletet Tarnóczi Jakab Vízkeresztje. HORNOK MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nem minden az, aminek látszik – irgalmatlan nagy közhely, tudom, de végül is megbocsátható, ha arra gondolunk, hogy az európai drámatörténet jó része ennek a klisének szétszálazására, folytonos újragondolására épül. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
