Reisz Gábor minden bizonnyal feltalálta az önéletrajzot mint filmes műfajt. Nem, nem az életrajzi filmet (biopic) találta fel, azzal Dunát lehetne rekeszteni, hanem az önelemző lírát, a szubjektív naplót nagyjátékfilmen. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„A Gyűrűk ura és A hobbit készítőitől”, áll a plakáton, és akkor hirtelen nem is tudni, hogy miben bízzon az egyszeri filmrajongó. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hosszú kokaincsíkok és női combok között rajzolódik ki a gigantikus hatalomvágy hanyatló császárának, az olasz gazdaságot és közéletet évtizedekre behálózó Silvio Berlusconinak formabontóan látványos portréja. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Pálfi Györgyöt hosszú ideje a legpechesebb magyar filmrendezőnek tartom, aki őrületes tehetsége ellenére nem tudja kifutni a formáját ebben a szerencsétlen országban, hiába ontja magából a szellemesebbnél szellemesebb filmterveket. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
2010 februárjában hunyt el a divatvilág géniusza, Alexander McQueen. A róla készült dokumentumfilm, a McQueen a műfajt ugyan nem újítja meg, mégis működik. Természetesen McQueennek köszönhetően. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kihívót kapott a magyarok szenzációs animációja, a Ruben Brandt, a gyűjtő. A jövő évi animációs Oscar fő esélyeseként egy szuperhősös rajzfilmet emlegetnek, és még azt se mondhatjuk, hogy teljesen érdemtelenül. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A tolvajok fejedelmének históriáját már rengetegszer feldolgozták, többek között a Disney is: náluk az íjászt egy róka alakította. A 2018-as Robin Hood olyan „remekül” sikerült, hogy az ember inkább újranézné a meseváltozatot. RAKITA VIVIEN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Abban bíztam, hogy majd a filmből csak-csak kiderül, hogy miért kellett Paolo Genovese friss művét, a Teljesen idegeneket magyarosítani. Miért kellett „kölcsönvenni” Szörény Rezső ’78-as alkotásának címét. Vajon a puszta haszonszerzésen és ötlettelenségen túl van-e bármilyen más magyarázat arra, hogy miért is készült el az „év vége vígjátéka”? Nem derült ki semmi. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ziad Doueiri filmje egy jelentéktelennek tűnő hétköznapi viszályból kerekít lebilincselő tárgyalótermi drámát. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ki ne vágyott volna rá a múzeumban, hogy kedvenc festményei megelevenedjenek, és tovább meséljék a pillanatba szorított történetet? A Ruben Brandt, a gyűjtő című egészestés animáció erre az elemi sóvárgásra épül, miközben izgalmas történetet rittyent a megmozduló alapművek köré. És közben nyoma sincs a szájbarágós pedagógiának. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ami két éve még csak egy kedves kis kézikönyv jópofa és patinás felduzzasztásának indult, az előző rész sikere miatt ötrészes (!) mozisorozattá varázsolódott. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Aki filmművészetet akar látni, a Suspiriára váltson jegyet. SOÓS TAMÁS HORRORKRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mivel Michale Myers most újabb folytatásban találkozik a vásznon Laurie Strode-dal, a mozik műsorukra tűzték az alapfilmet is. Kedvcsinálás, nosztalgiázás a cél, vagy esetleg John Carpenter 1978-ban készült alapműve, a Halloween – A rémület éjszakája képes arra, hogy az évtizedeken átnyúlva ma is megszólítsa nézőjét? VÍZKELETI DÁNIEL ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nem mindenkinek a nagymamája holokauszttúlélő, titkosügynök vagy táncosnő a náci Németországban, de minden nagyszülőnek vannak olyan történetei, amiken keresztül nemcsak személyesen hozzájuk, hanem a történelemhez is kapcsolódhatnak a fiatalabb generációk. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Fővárosunk nyomasztó rémálomba fordul a Liza, a rókatündér rendezőjének sorozatgyilkosos thrillerében. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
