Hogy tudhatjuk biztosan, hogy szerelmesek vagyunk? Ilyen filozofikus kérdéseket feszeget Claire Denis romantikus filmje, de szerencsére ki is tudja röhögni őket. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az eredeti, vagyis kifejezetten a filmszínháznak írt musical olyan ritka, mint amennyire biztosak lehetünk benne, hogy az éneklő Hugh Jackmannel a porondon nem túl nehéz valamiféle világszámot bemutatni. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Naná, hogy tudjuk: az igazság odaát van. Ott kell keresni, onnan kell kipiszkálni. Amit a való életünkben sikeresen fojtunk vagy rejtünk el, amivel nem merünk szembenézni, az a virtuális világban többé már nem leplezhető, meg kell küzdeni vele. Akár avatárként vagy a Jumanji nevű játék vicces figuráiként. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Munro Leaf és Robert Lawson Amerikában kultikus népszerűségnek örvendő mesekönyvéből a Disney még az első megjelenést követően készített egy Oscar-díjat is nyert rövid rajzfilmet. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lenyűgözően merész és provokatív Star Wars-film lett Az utolsó Jedik. Paradigmaváltást ugyan nem hoz, de élénkíti a franchise arculatát. Csak ne akarna ennyire széles nézőbázisnak megfelelni. KOVÁCS PATRIK KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amikor egy kínai animációs film Tolsztoj Feltámadás című regényéből kölcsönzi a városi élet mibenlétét fejtegető mottóját, ami ráadásul egyszerre tükrözi az író filozófiai és érzékien lírai gondolkodásmódját, akkor joggal sejthetjük, hogy nem egy egynyári élményt tartogató darabról lesz szó. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem akartuk, de Julia Roberts akkor is megdolgozta a szívünket. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az idei Woody Allen-film is megérkezett a mozikba. A Wonder Wheel: Az óriáskerék – stílszerűen – megfutja a szokásos, mestertől elvárható tiszteletköröket, a kilátás sem rossz a tetejéről, de nem akkora élmény, hogy befizessünk egy újabb körre. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A németek is bizonyították, hogy szabad viccelni a holokauszttal. De az is kiderül, hogy Mácsai Pálnak kifejezetten jól áll a humor. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Férfiasan tökéletes, hirdette valamikor a reklám. 1971-ben egy eldugott svájci faluban ez még hihető illúziónak számít, de aztán betör a hippikor a női szavazati jog képében. A nőkért című mulatságos film bárkiből kicsalogathatja a feminista énjét. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lassú tempójú, kilátástalan neowestern a román pusztán, ahol csak a gaz nő, és a kutyát is Rendőrségnek hívják. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nanni Moretti előző filmje, a Van pápánk! forgatása alatt elvesztette anyját, és most egy megindítóan személyes és szokatlanul vicces drámában mesél kettejük búcsújáról. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Jó tudni, hogy a Mikulásnak is van zsörtölődő családja, és hogy a gyerekei még sosem láttak asztalost. Ennél nagyobb felismeréssel viszont nem szolgál a norvég családi film, a Mikulás karácsonyra. De legalább bő egy óráig tart csupán. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Könnyen lehet, hogy a horror (és az erősebb thriller) a magyarok igazi műfaja. Rettegésben ugyanis világbajnokok vagyunk. Nem is kellene ehhez más, csak egy hihető alaphelyzet, néhány megjegyezhető arc és nem túl buta párbeszédek. A Szabadulószoba jó, ha egyet teljesít a háromból. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Pixar mindig is utat mutatott bátorságban, de a mexikói halottak napjáról családi animációs filmet készíteni még így is meghökkentő vállalás. A legszebb az egészben persze az, hogy nem buktak bele. Sőt. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
