Igazán hangulatos a Kályha Kati című előadás első felvonása. Kocsma, kályha, kedves kocsmáros, szórakoztató buffo-páros (nem énekelnek ugyan), jövés-menés, tablóféleség. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A találkozásunk napján a szerzői oldalon megjelent egy bejegyzés „Mohács megvan! Elkészült végre a Mohács-dráma, amivel hónapok óta nyomasztok mindenkit”. Remélem – mondja Szálinger Balázs az interjúban –, hogy aki mostanában látott, nem gondolja, hogy ilyen vagyok, csak nagyon sürgetett a határidő. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Szálinger Balázs költő, drámaíró első prózakötete idén ősszel jelent meg. A szerző utóbbi verseskötetei után sem távolodott el a költészettől és ezt nemcsak a szövegekbe illeszkedő versek mutatják. Mégis a magán- és közéleti közlések, a történelmi és földrajzi kutatások, a magyar és (közép- és kelet-)európai sorok összességében egy új Duna-regényt adnak ki. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Marad egy kis tüske a szívemben a győri előadás végén: az a fajta kellemetlen, szomorkás érzés ez, amikor az ember hirtelen rájön, hogy milyen igaz az imént hallott történet. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
1956 hatvanadik évfordulójára a Hévíz folyóirat által verbuvált írói gárda egy olyan antológiát rakott össze, amely alternatív folyásirányba tereli az akkori eseményeket. FEKETE I. ALFONZ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy A csillagszemű juhász a Budapest Bábszínházban a régi nemzetis Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe című előadás köpönyegéből bújt ki. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A játéktér (Cseh Renátó és az egykori szovjet hadsereg munkája) - három oldala átlátszó, a negyedik pedig a holdfényes erdei éjszakába nyílik – félelmetesen sugallta, hogy ez a köztársaságlenyomat nemcsak korabeli, de időtlen és örök. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
12. alkalommal rendezték meg Kecskeméten a Bábszínházak Országos Találkozóját. A hazai professzionális kő- és független bábszínházaktól öt nap alatt 23 produkciót láthatott a jórészt szakmai közönség. PAPP TÍMEA ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
Még be sem léptünk a színházterembe, már kezdődik is a játék: az előcsarnokban lebeg az Éjszaka, és az oszlopok közt felfelé fürgén és ügyesen közlekedő Merkur társalog, vitatkozik vele. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Létezik-e kultúrpolitikától független, szuverén művészet, vagy a kettő szervesen és elválaszthatatlanul összekapcsolódik? Az alkotó hajlamokkal megvert ember hagyhatja-e büszkén, legalább kis ideig figyelmen kívül a napi ügyek nem túl reménykeltő folyását? NÉMETH BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kedves dél-baranyai ismerőseim szerint a térség nem is járt olyan rosszul, hogy annak idején meglátogatta őket az ördög, hiszen Harkány legendája szerint ennek köszönhetik a földből feltörő kénes szagú gyógyvizet, meg végső soron az Ördögkatlan Fesztivált is. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az előadás már a legelső pillanatban lyukat rúg, s a későbbiekben sem tesz szert labdabiztonságra. A jelenetek úgy-ahogy passzolnak egymáshoz, de a könnyedséget szimuláló nehézkes tili-toli nem vezethetett eredményes játékra. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Olykor az igazság áttöréséhez éppen a plakatív tehetség, a furcsának, különösnek, marginálisnak a sémává emelése kell: a szabadságharchoz jól tüzelő, bejáratott poénokra van szükség. FORGÁCH ANDRÁS ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Volt idő e tájékon, amikor a sorok között olvasás képessége a túlélés zálogát jelentette. Akik ilyen irányú képességeiket egykor vezércikkeken edzették, joggal fognak gyanút, ha egy premier kapcsán az alkotók azt hangsúlyozzák, hogy az utolsó percig kísérleteznek. GÖRÖMBEY G. SZILÁRD CIKKE. Tovább a cikkhez
Szálinger Balázs egy megtörtént környezeti katasztrófa eseményeiből írt filozófiai költeményt, amelyből Horváth Csaba készített mozgásszínházi előadást. Bár az író bátrabban bánt az alapanyagával, mint a rendező, A tiszta mézben így is megéri mélyre ásni. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
