Vagyunk még páran, akik láttuk őt. De az ország alig ismeri Bertók Lajos (1966–2006), a valaha vidéken játszó színészóriás nevét. A Selinunte Könyvkiadó rá emlékező, kivételesen szép albumát Dégi János, Furka Bea és Schiller Kata szerkesztette, Szabó Ferenc Frigya tervezte. GABNAI KATALIN RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Kárpáti Péter imprókból szerkesztett darabjai bizarr határhelyzetekben mozgatják a szereplőket, ahol a színészi játék fikcionalitását majdnem teljesen felszámolják az improvizációk életszerű reakciói. A hagyományos drámaírói fogások teljes hiánya ellenére mégis mitől képesek ezek a darabok annyi feszültséget hordozni, hogy önálló kötetben is megállják a helyüket? BARTA NIKOLETT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A drámát szívesen olvasó, a mai magyar színházban otthonos érdeklődők és a szakemberek is gyakran teszik szóvá: a műnemeket tekintve a kortárs hazai színművek nyomtatott közreadása jóval mostohább a lírai, epikai terméshez képest. A helyzet nem jó, de nem lesújtóan rossz. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A szövegkövető elemzés, a hagyományos irodalomkritika a köszöneten, elismerésen kívül valójában nem illetékes e kortárs magyar színdarabgyűjtemény megítélésében. Az általában kívánatos szoros olvasat helyett más közelítést kell találnunk. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
