Egészen egyszerűen jó végignézni az Újvidéki Színház repertoárján: végre egy olyan intézmény, amely távol tartja magát a kulturális automatizmusoktól, és nem a klasszikusok akadálytalan forgalmazására rendezkedik be. DÉZSI FRUZSINA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Semmi nem komikus. Minden tragikus. Semmi nem tragikus, minden komikus, minden reális, irreális, lehetséges, lehetetlen, felfogható, felfoghatatlan.” – vallotta a szerző. S mindez érvényes a most született előadásra is. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tévedtem, amikor az úgynevezett politikai elitnek a III. Richárd és a Macbeth negyedik-ötödik felvonását ajánlgattam okulásul. Súlycsoport és érthetőségi szempontok okán sokkal, de sokkal megfelelőbb Ionesco Makbettje, ez a vérgőzös szatíra. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Százezer szűz a herceg kéjére, százharmincezer tojás a lakoma óriásrántottájához, tízmillió halott csak úgy. A sokszor elősorolt, félelmetesen növekvő számok fontos szerepet kapnak a(z örök) történelmi mélypont jelzésére. Nőttön nő a fogyatkozás. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ionesco-nak két arca van: egy komolykodóan elvont és egy szatirikusan abszurd. Előbbinek elvontságát, utóbbinak humortartalmát könnyű eltúlozni. Egyformán súlyos merényletek a nézők ellen. KOVÁCS BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
