„Nem járul hozzá lelki kultúránk elmélyítéséhez.” – írta a Farsangi lakodalom 1924-es ősbemutatójáról Tóth Aladár zenetörténész-kritikus, és ezen mondatával ma sem lehet igazán vitába szállni. A szöveg és a zene eleve nem kiemelkedő, s ráadásul majd’ száz évvel később Almási-Tóth András úgy döntött, hogy az elfeledett vígoperában még önnönmagát is kifejezi. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A nemzeti ünnepre az Opera két mű bemutatójával készült. De egy nézhető és egy kevésbé nézhető operától éppúgy nem lesz felejthetetlen esténk, ahogy kétszer ’56 sem lesz 112. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Amikor szenvedésem százhetvenedik perce környékén egy szereplő azt tudakolja ájtatos arccal, hogy ki a megmondhatója, mekkora gyötrelem, mekkora fájdalom a földön élni, legszívesebben felüvöltenék: én, én, én. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
