Túlélni lehet csendben, egy téliesített garázsban lapulva, mint Jankó, vagy bátran, a halál árnyékának völgyében is A velencei kalmárt próbálva, mint “az első magyar gettószínház” tagjai. Lehet az elkerülhetetlent tagadva zuhanni előre, mint Ljuba, vagy álomvilágba menekülni, mint Ottó. Aki a 32. THEALTER-re látogat, megtanulhatja az előadásokból a túlélés lehetőségeit, a legnagyobb leckét mégis magától a fesztiváltól kapja. KISS LÓRÁNT BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Egy elidegenedett, végtelenül közönyös család életébe eljöhetne a megváltás, esélyt kaphatnának a jobbra, a változásra, ám ők nem csupán nem kívánnak élni vele, de észre sem veszik a lehetőséget. KÓNYA RITA VERONIKA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Két néni, két előadás és két homlokegyenest eltérő, egyaránt hiteles arculat. Pierre Notte darabja ennyire biztosan nem jó, de az Örkény Színház magyarországi ősbemutatója után Verebes István kecskeméti rendezése is kihozza belőle a maximumot. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez