Túl bohóctréfán, Avataron, lételméleti artistaszámon és Tóth Mancin a kecskeméti Cirkuszhercegnő-előadásban még Kálmán Imre operettjének is jutott hely. Majdnem minden túl sok itt, de az egész mégis meglepően jól működik. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Végre észhez tértek a Kosztolányi társulatának színészei. Nagyon reméljük, hogy Urbán András, az előadás rendezője, a színház igazgatója hallgat rájuk. És a szívére, ha van neki. PROICS LILLA LELEPLEZŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az operett olyan anyag, amely képes a színház törvényeinek alávetni magát. Rendkívüli rugalmasságát mutatja, hogy az aktuális igényeknek megfelelően lehet alakítani szövegét, cselekményét, zenéjét; igaz, a változtatások csak akkor működnek, ha a műfaj szabályait figyelembe veszik. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A premier előtt órákkal megjelentetett, origós győzelmi jelentéssel meg az ugyancsak prompt, gúnyolódó mém-videóval ellentétben Vidnyánszky Attila margitszigeti Csárdáskirálynője nem készült el időre. S habár színházi életünkben (pláne szabadtéren) ez korántsem kivételes jelenség, de azért az ilyesmi ritkán válik ennyire látványossá. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Egy ma jószerint teljesen ismeretlen Kálmán-operettet vett elő, íratott át és paskolt a színpadra az Operettszínház. Lássuk, Kálmán Imre, mire megyünk ketten! LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Vérprofi munka. Számos erőssége mellett színháznak láttatja azt is, ami csak rátét, csalétek, melléfogás, pótlék. A librettó átírva is vékonyka, a muzsika miatt nem kell szétverni a házat, a produkció mákonya azonban biztos sikert ígér. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Dómból (talán az égből) alápottyant óriástárgyak furmányos költészetet visznek a színpadra. A sziporkákat szóró rendezői és díszlettervezői kéz néha elengedi egymást, de az előadás minden apró kisiklása ellenére nagyszabásúan pimasz operettvízió. HALÁSZ GLÓRIA CIKKE. Tovább a cikkhez
