A színház kreativitás, filozófia, önismeret, traumafeldolgozás, közösség, hit, politika, szórakozás. A színház próbálkozás, tenni akarás, szabadság. Az idei THEALTER második felében tematikailag és formailag egyaránt változatos, többé-kevésbé kísérletező előadásokat láthatott a közönség. SZABÓ RÉKA DOROTTYA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A színházterembe belépve Karsai Györgyöt pillantjuk meg, aki a színpad szélére állított asztalnál mesél a Médeia-mítosz eredetéről és a dráma cselekményének előzményeiről. Aki hallotta már őt előadni, pontosan tudja, hogy mennyi humorral tudja bizonyítani a mitologikus történetek időszerűségét. Kockázatos így kezdeni egy előadást, hiszen a néző szívesen hallgatná őt az előadás egész ideje alatt. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Természetesen tudjuk, hogyan lehet biztosan elrontani egy homoszexuális fiatal fiú neveltetését. Nem kell hozzá sok, csak az elfogadás hiánya, némi alkohol, illetve a kapcsolat megszakítása. De képesek vagyunk-e mögé látni ennek az el nem fogadásnak? Tudjuk-e tágabb kontextusban vizsgálni? És jut-e idő mindeközben a szórakozásra is? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
2020 elején mutatkozott be a négy fiatal rendező összefogásával létrejött alkotócsoport, a Narratíva. Hogyan változtak a lehetőségek, szükségszerű-e az átalakulás, beszélhetünk-e még a kollektíváról az elmúlt időszak történései után? Hegymegi Mátét kérdeztük. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Furcsa előadás; amikor úgy érzem, megtaláltam a fogást rajta, mégiscsak kicsúszik a kezem közül. Lehet, hogy éppen ez a rendező szándéka? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ígéretes. Ezt a jelzőt próbálom visszatornázni a valódi helyére, visszaszerezni neki a saját, normális jelentését. Egy izgalmas színházi fogalmazásmód ígéretes megjelenését láttam az Örkény Színház Édes Anna című előadásában. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ki gondolná, hogy egy francia újkatolikus szerző száz évvel ezelőtt írt drámája ilyen élesen képes reagálni mai életünk legalapvetőbb erkölcsi kérdéseire? NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szenteczki Zita két éve végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakán, de már dolgozott több prominens kőszínházban és független csapattal is. Szereti a közös munkát az Operettszínház nagyzenekarával, de örömest alapítana új színházi műhelyt is, ahol a maga ura lehet. Most Maeterlinck A kék madarából rendez zenés ifjúsági előadást a Kálmán Imre Teátrumban egy fiatal, tehetséges alkotógárdával. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Egy jól sikerült mesekönyvből készült azonos címmel a Mit keresett Jakab az ágy alatt? című előadás. Az eredmény pedig kissé felemás lett. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A negyvennégy éves Samko Tále gyűlöli a másságot. A szlovákokat szereti (a cseheket, a magyarokat, a cigányokat, de még az oroszokat is utálja) meg a rendet és a szabálykövető normális emberek kiszámítható viselkedését. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Mit tudsz te?” – kérdi megvetően a boszorkány. „Szeretni.” - feleli rá derűs nyugalommal a főhős. S rejlik ebben a szóváltásban valami kétséget nem ismerő erő, valami – a rángatózó korszellemet is vállon ölelni merő – vakmerőség. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Színművész szakon kezdett, de hamarosan rájött, hogy a bábok és a rendezés jelenti a teljességet. Diplomamunkáját, Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséjéből készült rendezését az Operettszínház mutatja be. Szenteczki Zita bábrendező szakos hallgatóval beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Egy 14, egy 16 és egy 18 pluszos előadást néztem meg idén az ESZME Fesztiválon, mondjuk úgy, hogy a felnőtt szekciót. Láttam én már ezt-azt, de az utolsótól még én is zavarba jöttem. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
