Harpagon egy beteg társadalom démonikussá rajzolt, beteg képviselője, de a pénz életfontosságának megítélésében a többiek, a fiatalok sem sokkal különbek nála. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Részegen menjek ki a színről, vagy józanul? – tépelődik az első rész végén az egyik aktor. A bárót és a susztert is ő alakítja; az egyik épp részeg, a másik józan. A jókedvű közönség előtt a jókedvű színész úgy táncikál a színfalak mögé, hogy szeszen innen és túl is hiteles. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Társadalmi és kulturális alapjelek, kor- és művészettörténeti átjátszatások tömkelegét szívja magába az előadás. Például a bábbá lefokozott címszereplő verejtékező homlokán töviskoszorú módjára font fehér menyasszonyi ék a korona. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
