A gyermekkortól a főiskolán át a költői működésig rengeteg téma szóba kerül majd abban a portréinterjúban, amelyet Lukács Sándor, a Vígszínház Kossuth-díjas művésze adott László Ferencnek. Tovább a cikkhez
Gardenö Klaudia és Komán Attila a pandémia és az egykori SZFE megsemmisítése alatt lettek pályakezdők. Elismerésre méltó az alkotni, megmutatkozni vágyás, az önmenedzselés, amivel megtalálták egyéni és közös útjukat, hogy megjelenjenek a világban. Nem volt egyértelmű az út, ami a Vígszínházba vezette őket, a független létből érkeztek a kőszínházba. BOGYA TÍMEA ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha én ezt tudom, sokkal előbb leírom, hogy ilyen Magyarországon úgysem fog soha történni, avagy minden kívánságom így váljon valóra. Vagyis majdnem így. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Egy örökzöld történet, egy népszerű popzenekar, néhány vígszínházi sztár és egy csapat üde harmadéves zenés színész, mi mehet itt félre? Mondjuk az illesztések. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tíz év szabadúszás után jött vissza a Vígszínházba, és a maga választotta távollét után újra nagyon jól érzi magát, hiszen kamaszkora óta erre a színpadra vágyott. Kovács Patríciával a kőszínházi lét biztonságáról, a függetlenség nehézségeiről és a társadalmi felelősségvállalásról is beszélgettünk. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Antall József miniszterelnököt játssza az 1990-es taxisblokádról szóló filmben, miközben a Konferanszié a Vígszínház Kabaréjában. Mindkét szerep szembesít, nemcsak a közelmúlttal, de a jelennel is. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Ó, nagyon vagyok! És majd leszek! Legalábbis képileg! – mondja magáról az előadás az érkező nézőknek, akiknek feje fölött, az ezüstös vasfüggönyre vetítve, vijjogó sirályok végtelenített hada lebeg perceken át. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Őszinteségével, frissességével mellbevágó a Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2020-ban végzett Márfi Márk önreflexív szakdolgozatából született Telik – egy óra az életedből című egyszemélyes előadása, amit a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban láthat a közönség. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Amikor Kost kisasszony, ez a keményen dolgozó altesti munkás bemutatja a társaságnak frissen szerzett vőlegényét, a kissé bárgyú, nem éppen szavakész fiatalembert, Heinrich Himmlert, gondolhatunk, amire akarunk. Szabadság van. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy valamirevaló Kabaré-produkciónak, legyen az film vagy színházi előadás, mindig erőteljes halálszaga van. Ha netán nem lenne, félreértik az alkotók az alapanyagot. Béres Attila rendezéséből torkot kaparó félelem árad, s ez velünk is marad, úgy, hogy a sziget fölötti szél sem tudja eloszlatni azt. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Rengetegszer elkezdtem és befejeztem A Pál utcai küldetés című könyvet, de még most sem vagyok biztos abban, hogy elolvastam az egészet. PUSKÁS PANNI RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A képminőség feledteti az online színház korlátait, de a regény hű adaptálásánál messzebbre így sem jutnak A rendes lányok. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A címet loptam: kedves egykori kolléganőm, Szántó Judit jellemezte ezekkel a szavakkal a huszonöt évvel ezelőtt a Katonában bemutatott Művészet című darabot. A Bella Figura még dicsérve is érezhetné magát, ha ugyanezt mondanám. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A harminchárom évesen öngyilkossá lett, önpusztító polihisztor zseni, Csáth Géza élete kész regény, s irodalmi-színházi-filmes feldolgozásért kiált. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mielőtt elindult A dzsungel könyve jubileumi közvetítése a Pesti Színházból, biztos voltam benne, hogy a TGV sebességével száguld majd velem a nosztalgiavonat. Ehelyett jött egy kispiros. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
