Mintha valamiféle színházi kényszermechanizmus nyomulna be az önmagában teljes és tartalmas nyelvi-dramaturgiai térbe. Kár. Annyira jó előadás lett volna. De még így, ebben a formában is kifejezetten jó előadás lett, messze a legjobb a Sufni-projekt mentorprogram idén bemutatott három előadása közül. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Már az előtérben egyértelmű, hogy nem hagyományos előadásra érkeztünk. A kezünkbe nyomott papír tájékoztat, hogy a különböző hosszúságú részeket „partyk” fogják megszakítani. A nézőtérre hátulról, az öltözői folyosón terelnek be minket, mintha csak az IKEA kiállítóterében sétálnánk, a díszletbe érkezünk meg. Majd U alakban üljük körbe az OSB lapokkal határolt lakásbelsőt. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Azon gondolkodom - immár hetek óta, amióta egyre csak készülök megírni ezt a kritikát, de már a klaviatúra láttán is találok valami más, halaszthatatlan csinálnivalót –, hogy miért unatkoztam én ezen az előadáson. A Hedda Gableren, a Katonában. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Dankó István rendezése a téli orosz pusztaságba vetett embert, a létezés minimumán való lebegés reménytelenségét mutatja be. Ez az elvont kép azonban különös módon ismerőssé válhat egy 2023-ban Magyarországon élő nézőnek. Véletlen? Aligha. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Legyünk hálásak azért, amit kapunk: a nem túl bonyolult szemléleti és szerkezeti keretek közé helyezett kiváló színészi alakításokért, a huszadik századi tanmese sommásságáért, és persze a szükségszerű közéleti áthallásokért. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Katona József Színház negyvenéves története során töretlenül őrizte a magyar színházi életben betöltött pozícióját. A társulat munkája mértékadó, a közönség szeretetét és a szakma figyelmét egyaránt élvezi. De mit jelentett a Katona-jelenség a kezdetekkor, mit az elmúlt évtizedekben, és mit jelent ma? Mennyire őrzi saját hagyományait, és mennyi teret ad a változásnak? A témáról ezúttal a kritikus szakma három elismert képviselője, Csáki Judit, Stuber Andrea és Urbán Balázs beszélget; aki őket kérdezi: Puskás Panni. Tovább a cikkhez
Nem muszáj, hogy legyen követhető sztori, főhős, akivel azonosulni lehet – ezek hiányában még lehet pompás egy előadás. Legutóbb például a Melancholy Rooms volt ilyen. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Portréinterjú Elek Ferenccel, a Katona József Színház tagjával. Kérdez: Csáki Judit Tovább a cikkhez
Feltehetően életkor kérdése, hogy kinek ismerős a Spiró új darabjában elmesélt történetfüzér, és kinek „vadonatúj nóvum”. 1945 és 1957 közt pereg le egy „kis magyar pornográfia” – nahát, pont egy tucat év, mint 2010-től máig. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Vicces beszélgetés lett ez Vajdai Vilmossal. TÁP Színház, Katona, Halász Péter, kis szerepek, nagy szerepek, online jelenlét, mindenféle Varieté... Minden, amit tudni akartál Vajdai Vilmosról, de nem merted megkérdezni! Puskás Panni megtette helyetted, csak dőlj hátra, és nézd! Tovább a cikkhez
Ascher Tamással, a Katona József Színház rendezőjével László Ferenc beszélget. Tovább a cikkhez
Csáki Judit ezúttal Szirtes Ágival, a Katona József Színház művészével beszélgetett. Tovább a cikkhez
A produkció zenével, képekkel, tőkesúlyos színészi jelenléttel, szavak nélküli kifejezőerővel dolgozik. Mindez egyedül abból a szempontból hátrányos, hogy a színikritikus nemigen tehet egyebet, mint hogy deskriptíven áll hozzá a munkájához. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hosszú idő után újra élőben találkoztunk a Magvető Caféban. A Katona József Színház művésze, Fullajtár Andrea és Csáki Judit beszélgetésén szó volt Andrea pályakezdéséről és a Csendet akarok!-ról, a monodrámákról, arról, hogy hogyan birkózott meg a szülés utáni első szerepével, a Médeiával, a vígjátékokról, a filmezésről, és a 40 fölött lassan kötelezőnek számító szépészeti beavatkozásokról is - erről Andrea mindenképpen beszélni szeretett volna. #fullajtárandrea #revizoronline #rbeszélgetés #interjú #katonajózsefszínház Tovább a cikkhez
Nádasdy Ádám 2016-ban újrafordította az Isteni színjátékot, s ezzel „megváltoztatta viszonyunkat a vitathatatlanul fontos, ám némiképp megközelíthetetlen remekműhöz” – írja a színlap. És a szöveg most varázsos vizuális eseménnyé válik. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
