A Magyar Nemzeti Galéria 1800 utáni gyűjteményének rejtett zugában három kortárs alkotó kínál frissítő szellemi kalandot a múltban andalgó látogatónak Rembrandt önarcképei ürügyén. Mindössze hat munka, plusz egy aprócska Rembradt-rézkarc néz egymással farkasszemet a 19. századi festészet remekei közé ékelődő intim térben, a szó szerint „szürke zóna” utóképétől mégis nehéz szabadulni. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A történet szinte minden eleme reális, életszerű momentum, ám a belőlük felépülő struktúra álomszerű: ismétlődések, váratlan váltások követik benne egymást. Az idő viszonypontja pedig csakis a zene folyama. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Budaörsi Latinovits Színház Macskajátéka nehéz helyzetű produkció. Nehéz helyzete mindenkire kiterjed, az alkotókra, a közönségre és természetesen a kritikusra is. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mi történik akkor, ha váratlanul megtudja az ember, hogy szülei a Kádár-korszakban jelentettek? Hogyan lehet feldolgozni ezt, ha a szülők már évtizedek óta halottak? Nyilvánosságra kell-e hozni ezt a tudást? Az Élő kötet nem marad írójával beszélgettünk minderről. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Színvonalas fotókiállítás mutatja meg egy város 20. századi történetének néhány évtizedét az 1920-as évektől 1944-ig, egyetlen aspektusra koncentrálva: családokra, személyekre lebontva beszél a holokauszt előtti évtizedek szombathelyi zsidóságának hétköznapjairól, örömeiről, bánatairól, munkájáról. KARSAI GYÖRGY ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Margitszigeten vendégeskedő győri előadás, a Jézus Krisztus Szupersztár végén elégedetten hömpölygött a tömeg a kijárat felé. Jézus a kereszten, mi meg, lám, élünk. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Párbeszédre hív – talán ez a törekvés jellemezte leginkább az idén 25 éves Tatabányai Jászai Mari Színház, Népházban első alkalommal megrendezett MOST FESZT, a Monodráma és Stúdiószínházi Fesztivál minden eseményét, megmozdulását. SZEMERÉDI FANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Színikritikusok Díja legjobb jelmez kategóriájában jelölték Füzér Anni díszlet-és jelmeztervezőt a Nemzeti Színház Mephisto című előadásának jelmezterveiért. Szakmáról, előadásokról, tervekről és valóságról beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Legtöbbünk emlékezetéből feltehetően már kihullott az a vita, amely 1997-ben lángolt fel a Csinibaba című film bemutatója kapcsán. Történt ugyanis, hogy az akkori magyar filmiparban párhuzamosan két Csinibaba létezett. FRAUENHOFFER GYÖRGY ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Vajon kívánatos eredmény-e, ha a XIX. század egyik legnagyobb lélektani-bűnügyi története a musicalszínpadon a „nem fáj” és a „kellemes” regisztereit lakja be? LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
A fapados 43. Magyar Filmszemle megnyitója – 11 rendező rövidfilmje 2011 Magyarországáról – jelentős, fölemelő esemény volt. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Mi lehet drámaibb egy terrortámadásnál? Mi lehet drámaiatlanabb egy túszszedő akció elmesélésénél? KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az egri színház volt és jelenlegi igazgatójának ízlése között áthidalhatatlan a különbség. Nem csoda, hogy Blaskó Balázs sietősen és alaposan igyekszik eltörölni az előző korszakra utaló nyomokat – ha egy is marad, kényelmetlen helyzetet eredményezhet. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Színházi találkozókon időnként felbukkannak előadások, melyekkel nem vendégszerepelni kellene, hanem odahaza is eldugni őket a közönség elől. A Thália Színház Rivalda Fesztiváljának keretében sikerült egy ilyenbe süppednem. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem könnyű feladat elé állítja a végzős színészosztályt Forgács Péter rendező, amikor statikus formákhoz köti Brecht metaforákban burjánzó és helyszínváltó epizódokból építkező Baal című drámáját, megfosztva ezzel a hallgatókat a szerepformálás „hagyományos” eszközeitől. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
