Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ÉRTETEK ÉS HELYETTETEK

A „K” ügy / Miskolci Nemzeti Színház
2023. febr. 2.
Mintha csak szaporodna azoknak a történeteknek a száma, amikről úgy érezzük, időről időre újra el kell őket mondani. Az ok egyszerű: az évszázadok alatt nem tanulunk semmit, cserébe viszont folyamatosan felejtünk. Kohlhaas legyen a talpán, aki ma győzni tud. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.

Legalább egyszer rögzíteni kell annak a nagyszabású, laboratóriumi kísérletsorozatnak a megtörténtét, amit Rusznyák Gábor a Miskolci Nemzeti Színház kamaraszínpadán vezényel az utóbbi jó pár évben. Rendre veretes, ismerős klasszikusokat vesz elő, hogy egy kicsit (nagyon) másképp nézzen rájuk, mint azt megszoktuk. Valahogy úgy képzelem, hogy a(z egyébként állandó edzésben tartott) miskolci nézőkben kialakult mára a reflex: hiába gondolom azt, hogy ismerem, mert olvastam vagy láttam már a darabot, itt és most valami egészen biztosan másképp fog történni, mint azt hiszem, gondolom, elvárom.

kügy1
Az előadás tere

Rusznyák és színészei a szűnni nem akaró kíváncsiságot jutalmazandó nem könnyítik meg a néző dolgát, de ezt ők itt már nyugodt lélekkel megtehetik. Az akadálymentesített eljárás nyilvánvalóan az lenne, ha egynyári utaláshálóval kortársiasítanák a kánon klasszikus darabjait – röhögés, taps, függöny, láttunk, látunk ilyet eleget. Itt azonban egyáltalán nem ez történik, miközben valahol mégis. A „K” ügy szeptemberi bemutatóján például hangos tetszést aratott, amikor a híradóbejátszásban a Kohlhaasnak csapatai feloszlatásáért cserébe császári kegyelmet bejelentő közlemény után az időjárásjelentésből csak ennyi hangzik el – „Nem, ezt nem merem bemondani!” Hogy az ominózus esetre egy, öt, húsz év múlva fog-e bárki emlékezni, nem tudom, mindenesetre a geg a helyén van. Az pedig csak most, írás közben jut eszembe, hogy a Kohlhaas-történet amúgy éppen a szerencsétlen akcióra adott aránytalan reakcióról szól. Szóval igen, helyben vagyunk.

Vissza Rusznyák műhelyébe: kissé fáradt és fárasztó, sűrű szövetű nyelvi és legtöbbnyire elegáns közéleti humor hatja át ezeket az új magyar színdarabokat, melyeknek a szerzője elvileg Shakespeare vagy Molière, Csehov vagy Ibsen, gyakorlatilag azonban a rendező (és nyilvánvalóan a társulat) maga. Rusznyák most Kleist kétszáz éve folyamatosan, sokakat inspiráló kisregényét, a Kohlhaast kezeli nagyon szabadon, így lesz a többek között Sütő András vagy Tasnádi István által is színpadra küldött lócsiszárból ezúttal egy kezdőbetű, egy rövidke jelzés egy rengeteget forgatott ügyaktán.

kügy2
Simon Zoltán, Rudolf Szonja és Harsányi Attila

A „K” ügy – kafkai a cím, és a rendező által tervezett díszlet nem cáfol rá a megérzésre. Kohlhaas privát labirintusát a végeérhetetlen hivatali útvesztő jelképezi. Lambéria és neoncsövek, plazmatévé hívószámmal és zöld exit jelzések, kényelmetlen és/vagy funkciótlan bútorok: életünk során hány meg hány órát töltünk el ilyen lelketlenül ismerős irodákban ügyintézésnek becézett időrablással. Belecsöppenünk azonnal a közepébe: lakcímbejegyzés, tulajdonjogátírás, illetékbélyeg, aktahegyek – isten hozott mindenkit a 16. században, ami megszólalásig hasonlít a mi jelenkorunkra.

És ahogy a mai replikákban, úgy Tihanyi Ildi jelmeztárában is van valami első blikkre megfoghatatlan kényelmetlenség, leheletnyi disszonancia. Senki ne értsen félre, ez természetesen nagyon is tudatos és szándékos, ahogy ebben az előadásban amúgy minden: újra meg lehet és meg is kell figyelni, ahogy az apró fogaskerekek egymásba kapcsolódnak, hogy beindítsák a gépezetet, ami megállíthatatlanul robog… – de ne szaladjunk ennyire előre.

Fogaskerekek: ilyen az, amikor például a színpad különböző pontjain repkedő replikák – nyilván azt kellene mondanom, hogy mohácsisan, de miért ne mondhatnám, hogy rusznyákosan – elszáguldanak egymás mellett, hogy aztán hirtelen összeölelkezve új jelentést hozzanak létre. De igaz ez a jelmezekre is, ahogyan az irodában a tegnapi és mai dolgozói és ügyfélkosztümök közé egyre több közép- és újkori kellék, kard, fodor, harisnya keveredik. A történet minden színpadi feldolgozásában izgalmas kérdés a lovak megjelenítése: a táncoslábú patások itt gázálarcban, keménykalapban, öltönyben és lakkcsizmában feszítenek fénykorukban, hogy aztán gebeként legatyásodva roskadjanak össze előttünk.

kügy3
Jelenet az előadásból

Amúgy az egész előadás rátermetten játszik a szigorú tér-idő kontinuum fellazításával, ami már önmagában a Kohlhaas-történet mély értéséről tanúskodik: a tűzzel-vassal igazságot teremteni akaró kevély alak a középkor gyermeke, miközben a törvénykönyvek paragrafusaiba csimpaszkodó ügyvédvámpírok már egészen más logika szerint működtetik a világot. A miskolci előadás a lovai elrekvirálása miatt ország-világ ellen háborút hirdető magányos lókupec és a fölé tornyosuló adminisztráció és bürokrácia kilátástalanul egyoldalú küzdelmét mutatja meg. Kohlhaas a „saját szavaival” kell, hogy elmondja a hivatalban a történteket: könnyed, improvizatívnak tűnő újrajátszásoktól indulunk, aztán a narratív keret a semmibe foszlik, és élesben látjuk, ami és ahogyan történt. Nem arról van szó, hogy átúszunk a mába, inkább mintha a mi világunkban tűnnének fel félezer éves zárványok.

kügy4
Prohászka Fanni és Simon Zoltán

Simon Zoltánra nem nagy Kohlhaas kabátja: egyszerű, gyakorlatias embernek vallja magát, aki csak tudni, látni, érteni akar. Próbálja ő észérvekkel, amíg úgy gondolja, hogy érdemes, de eljön a pillanat, amikor valami megtörik a tekintetében, és onnantól nincs visszaút. Gyönyörűszép, mert őszinte és mély a kapcsolata feleségével: Prohászka Fanni Lisbethje halottaiból is visszatér nyugtatni forrófejű férjét. Lisbeth húga, Lujze nem csupán sógorként rajong Kohlhaasért: Rudolf Szonja törékeny, légies feleségpótlék és -hasonmás. A Kohlhaast haragra gerjesztő önkényúr, itt Wenzel von Toronka néven Börcsök Olivér alakításában semmilyen értelemben nem egy súlycsoport a kupeccel: világtalan világfi, aki a problémát is csak akkor érti meg valamennyire, amikor már az ő élete van veszélyben. A nagy spíler itt Hinzkunz, akit Feczesin Kristóf tenyérbemászó manipulátornak mutat: ő aztán érti a csíziót, laza eleganciával sorolja az ügymenetet a végtelenségig nehezítő tényezőket.

Az elmúlt kétszáz évben a Kohlhaas-affér köré szövődő morális és etikai dilemmahalmazt itt a szóviccgyáros konyhafilozófusok, tézisfaragó kommentátorok jelenítik meg: Harsányi Attila Lutherje és Lajos András Nagelschmidtje. Az előadást mindvégig jellemző rezignált irónia és kifinomult szarkazmus a Luther-Kohlhaas-kapcsolatot talán túlságosan is elkönnyíti: hogyan is lehetne komolyan venni egy ingben-gatyában sétálgató lelkészt. Na igen, talán nem is kell, mert nem lehet ott, ahol valami csibészes tiszteletlenség hat át gyakorlatilag minden dialógust. (A helyüket nem feltétlenül lelő musicalbetéteken túl még Wittenberga leghíresebb nebulója, az a bizonyos dán királyfi is ide keveredik.)

kügy5
Börcsök Olivér és Feczesin Kristóf. Fotók: Éder Vera.
A képek forrása: Miskolci Nemzeti Színház

Kohlhaas sztorija is olyan, tanításra termett mese, amiről nem szabad elfeledkeznünk. Főleg egy olyan korban nem, amely nem teremti meg a maga Kohlhaasait. Hogy ne legyen félreértés, arról az előadás alaposan gondoskodik. Nekem azért az kicsit sok, amikor Hinzkunz kérdésére („Mi lenne, ha minden ember egyszerre zendülne, akit jogtalan igazságtalanság ért?”) a játszók kifordulnak felénk és merőn néznek minket, de mit tehetek, elfogadom. De tényleg: hányszor mondogatjuk magunknak, hogy ilyen a világ, hogy nem lehet ellene semmit tenni, hogy kár lázadni, mert úgyis azok nyernek, akik fent vannak, és akik a kisember létezéséről csak a választási években vesznek tudomást? És ha netán lázadunk-lázadgatunk, akkor vajon mik a helyes eszközök, meddig lehet, kell, érdemes elmenni? A befejezés – mint Rusznyáknál többször – tartogat egy különös csavart. De ettől még a feszítő kérdések mit sem veszítenek erejükből. Sőt.

Az előadás adatlapja a Miskolci Nemzeti Színház honlapján itt található.

A szerző az Arcanumot használta.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek