Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

FANTASY KEZDŐKNEK

A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi
2022. nov. 28.
Az Amazon sorozata inkább lett modern fantasy, mint Tolkien mesevilága. Ennek elfogadását és megítélését pedig nagylelkűen a nézőre bízza, míg saját mitológiáját az első évad során ügyesen felépíti. BOZÓ ANTAL ÍRÁSA.

Olyan nagyszabású produkciók esetén, mint A hatalom gyűrűi, nem érdemes sok szót vesztegetni a fogadtatásra. Az Amazon jóvoltából minden idők legdrágább tévésorozata épp az a fajta presztízsprojekt lett, ami így vagy úgy, de okvetlenül folytatódni fog. Ez a magabiztosság a kezdőévad alatt végig érződik is, a két kreátor, vagyis a mozgókép terén teljesen újoncnak mondható Patrick McKay és John D. Payne párosa nyugodt léptekkel, sokak szemében talán túl lassan is halad. Megtehetik, mivel történetük hátterét a rajongók milliói által piedesztálra emelt, méltán kultikus rangú könyvsorozat képezi, így papíron minden adott a sikerhez.

Pontosabban adott lehetne, ha nem korlátoznák őket a jogi problémák, melyeknek köszönhetően A Gyűrűk Ura Másodkorának idejét csakis olyan nevekkel tölthetik meg, amelyek az eredeti trilógiában elhangoztak. Ezt az utasítást persze a jó alkotó ajándéknak veszi, egyfajta játéknak, melynek során a saját képzeletével és új szereplőkkel népesíthet be egy alapjaiban már ismert világot. A hatalom gyűrűi pontosan ezt teszi, és ezen áll vagy bukik az élvezhetősége is. Tolkient akarunk nézni, vagy jól szórakoznánk egy nagy költségvetésű, rajongók által írt fantasyn.

elrond
Robert Aramayo

A legfontosabb karakterek persze innen sem hiányoznak. Itt van nekünk Galadriel (Morfydd Clark), aki jelenleg egyedül, de céltudatosan kutatja, mi rontja még mindig Középföldét, miközben a tündéknél később fontosabb pozíciót betöltő Elrond (Robert Aramayo) épp népe megmentésén fáradozik. Feltűnnek még a hobbitok elődjének nevezhető lények, akik nem megyében élnek, hanem vándoréletmódot folytatnak, amíg nem találkoznak egy különös képességekkel bíró idegennel (Daniel Weyman), valamint egy Délvidék nevű furcsa kis hely is elénk kerül, ahol már elkezdte megvetni lábát a gonosz. Ahogy haladunk előre, egyre több ismerős személy- és helynévbe botlunk, miközben a sorozat mintha igyekezne nagyon lazán kezelni az alapanyagot, ezer évek történéseit és külön élt szereplőit összesűrítve.

Mindez hol működik, hol nem. Ahol igen, az főleg Elrondék története, melyben a színészi fronton nem túl erős Aramayót a törpök leendő királyát, Durint játszó Owain Arthur segíti ki. A mellékszálnak szánt cselekmény miatta és Durin alakja miatt szórakoztató, néhol egyenesen izgalmas, még ha kiszámítható is. Clark ennél valamelyest hálátlanabb szerepet tölt be Galadrielként. A sorozat főhőse ugyanis nagyon magának való, harciassága mellett büszkén viselt konoksága és küldetéstudata miatt pedig nehezen kiismerhető vagy megkedvelhető. Szerencsére a színésznő megbirkózik a feladattal, megjelenítve a harcos érzékenyebb oldalát is, amikor az események úgy kívánják.

morfydd
Morfydd Clark

A rengeteg, más helyszínen zajló mellékcselekmény ezeknél jóval kevésbé hangsúlyos, így az epizódonként akár egy órát is meghaladó időtartam semmi esetre sem indokolt, inkább csak a széria megaprodukció jellegét erősíti. Nagyjából középtájt leül az egész sorozat, hogy aztán a záró epizód során kapjon csak újra életre, talán kissé túl későn. Látszólag sokkal több energia ment el a világépítésre, mint a benne mozgó karakterek megírására, az előbbi azonban már az első részek alatt kifizetődik.

Utólag már nem is csodálható, hogy a főcím alatt soha nem a szereplők, hanem a filmes stáb más tagjainak névsora van feltüntetve, mivel a munka nagy részét tényleg ők végezték. A rendezők (J.A. Bayona, Wayne Yip, Charlotte Brändström), valamint az eredetit is gyakran megidéző zeneszerző, Bear McCreary munkája drága sorozathoz képest is profi, az éjszakai jelenetek kompozíciója és megvilágítása pedig szintén filmes hatást kelt, ami kuriózum a rengeteg rosszul bevilágított tévés produkció mellett. A folyamatosan használt nagytotálok többségében animált tereket és városokat mutatnak, ám itt ezek, ha nem is élethűek, azért a világból nem kirívó, festményszerű látványt nyújtanak – mérföldekre vagyunk a többi streaming szolgáltatónál látható műanyag giccstől.

Nyilván leválaszthatatlanok minderről az eredeti mű és annak filmadaptációi, ezek árnyékában pedig bármely próbálkozás könnyen elhalványulhat. Élményben az egész sorozat közelebb áll A Gyűrűk Ura-, mint A hobbit-filmekhez, mind kiállásában, mind szellemiségében, mert Tolkien azért itt is akad, még ha módjával is. A szerző által vallott értékeket – a jóságról és a jóért való küzdelem nemességéről – átérezzük, a néhány kósza jelenetben látható tisztelgéseket és elhíresült motívumok felidézését pedig ízlésesen kapjuk meg. A történet egyetlen komoly problémája a közegidegen titokzatoskodás.

Majdnem minden mellékágon újabb rejtélyekbe botlunk, különös álmok és próféciák, ismeretlen hátterű emberek népesítik be Középföldét, ami hetente jelentkező sorozat esetében logikus, de felesleges. A feketeöves rajongók úgyis hamar rájönnek mindenre, a mezei nézőt pedig jobban lekötik majd a gondos részletességgel megalkotott építőelemek, mint egy epizódvégi csavar. Az évadzáró különösen problémás, a széria nagy gonoszának számító Szauron körül ugyanis olyan kérdéseket igyekszik megválaszolni, vagy fellebbenteni róluk a fátylat, amelyeket feltenni sem biztos, hogy jó ötlet volt.

Alapozó évadnak mindenesetre ügyes munka, ám mindezen külcsín és nagyra nőtt ambíció mögött megbújik egy elegánsabb, szórakoztatóbb sorozat lehetősége. A hatalom gyűrűi a jelen formájában a Tolkient nem ismerő néző új kedvenc fantasy meséjévé válhat, ugyanakkor okkal tántoríthatja el a megtekintéstől az eredetin felnőtteket. De azért csak várjuk ki türelmesen a folytatást.

A sorozat adatlapja a Mafab.hu oldalán itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek