Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

STORY VAGY HISTORY?

’68, ahogy valójában volt? Pódiumbeszélgetés ’68 örökségéről / Grand Café, Szeged
2008. nov. 12.
Történelem vagy csak történetek összessége? Összeköti-e valamilyen telosz a prágai, párizsi, berlini és amerikai eseményeket? Forradalom vagy csak civil közösségek vágya a hatalomból, jogokból való részesülésre? GERE ZSOLT ÍRÁSA.

William Klein: Párizs, 1968 (Forrás: Balkon)
William Klein: Párizs, 1968 (Forrás: Balkon)

’68 örökségéből főleg a kritikai attitűdöt hangsúlyozta a filozófiai, szociológiai szempontú megközelítés. Az egykori célok többsége pedig mintha csendben megszelídült, intézményesült volna mára. Állítólag a generáció-váltások okozzák, hogy csak most, negyven év után lett kultusza 1968-nak: az apák legendáiban majd az unokák hisznek újra, és eszerint nincs ez másként a széles ívű társadalmi változások felidézésének a hátterében sem. A jelen retró-divatát és ’68 eseménytörténetének nagy nemzetközi szakirodalmát, megemlékezés-sorozatát ugyanaz motiválja, a történeti fordulópontok megnyílása, átszíneződése, ideológiai letisztulása – és ezzel együtt persze kilúgozódása, kezelhetővé, szelídíthető múlttá válása is.

Prágai tavasz, 1968
Prágai tavasz, 1968

A megszelídítés folyamatát elsősorban a politikai oldal próbálja siettetni, de tünetértékű az is, hogy szinte kötelezővé vált a közelmúltban a ’68-as eseményekhez való viszony definiálása, az ellenérzés, elutasítás deklarálása vagy az örökös, a célokat beteljesítő utód szerepének a megszerzése. Nicolas Sarközy belügyminiszterként elmondott beszédei a párizsi események teljes likvidálása mellett érveltek, de annak az ellentétes irányú politikai-kulturális célelvűségnek a belátásához, túlzásainak felismeréséhez sem szükséges mély gazdasági, politológiai ismeret, hogy Lewis Hamilton Forma 1-es vagy Barack Obama elnöki győzelme nem vezethető le közvetlenül ’68 faji diszkrimináció elleni küzdelméből.

Martin Luther King
Martin Luther King

Mégis: a történeti analógiákhoz kínálkozó első ismerős, a hétköznapok világában még élő szimbolikus dátum 1968 lesz. És a folyamatokat, eredőket, párhuzamokat kereső gondolkodás számára hivatkozási ponttá válik a mexikói olimpia eredményhirdetésén készült híres fotó vagy film, a dobogón zokniban, feltartott fekete kesztyűs kézzel, a Szabadság-szobor pozitúrájában álló Tommy Smith és John Carlos. Vagy Jimmy Hendrix először szeptember 4-én előadott, s egy év múlva a woodstocki fesztiválon újrajátszott Amerika-himnusza. A két esemény háttéréből viszont nem törölhetjük ki a vietnami háború embertelenségeit vagy Martin Luther King április 4-i meggyilkolását sem, különben csak egy poszter, egy archív felvétel marad a következő generációkra.

Tommy Smith
Tommy Smith és John Carlos a mexikói olimpián

De persze nem csak (vagy főleg nem?) a nagybetűs történelem, a háborúk, a rasszizmus, a fal másik oldalán pedig a diktatúra és a személyfölötti, szocialista-kommunista küldetéstudat ellen lázadt és igyekezett azokat lerázni a 40-es évek generációja. A merev ideológiai sémák mellett a viszonylagos jólét, a fogyasztói szemlélet kialakításának gazdasági kényszere is hozzájárult a „mindennapok forradalmához”. A ’Kinder-Küche-Kirche’ világáról, a „boldogság” tudatalatti undoráról és csömöréről Herbert Marcuse Az egydimenziós ember (1964) című kötete mellett R. W. Fassbinder konformizmus-ellenes tézisfilmje, a Miért lett R. úr ámokfutó? (1970) is kiváló érzelmi térképet ad. Viszont a parttalanság, a mindent egybemosó szemlélet csapdája fenyeget, ha szinte előzmények nélkül, csakis az 1968-as évhez akarjuk kötni például a gyógyszeres fogamzásgátlás magyarországi megjelenését vagy az első színes hazai tévéfilm, a Koppányi aga testamentumának bemutatását.

Woodstock-plakát, 1969
Woodstock-plakát, 1969

A szegedi Grand Caféban az egyhetes ’68, ahogy valójában volt? című programsorozat részeként november 6-án megrendezett pódiumbeszélgetés terméketlenségét, egyoldalúságát jelezte, hogy szinte folyamatosan, görcsösen visszakanyarodtak a résztvevők ’68-cal kapcsolatban a ’forradalom’ vagy ’életforma-váltás’ definiálásának ideológiai problematikájához, s mindezt nagyrészt ugyanazokkal a német historiográfiából ismert, túlterhelt fogalmakkal tették, amelyeket például a francia forradalom vagy az 1848-as események leírásához dolgozott ki és működtet a történettudomány és a történetfilozófia. Egyáltalán nem kapott hangot viszont a kézenfekvőnek tűnő mikrotörténet-írás módszertana vagy a francia történetírói-iskola szempontrendszere. Az, hogy ’68-ban „az osztályok helyébe [?] a kisebbségek”, a nők, etnikumok, diák-csoportok léptek, a rendszerelvűség miatt nyilván kényszerűen túláltalánosítja a kérdést, s csak a felvetés szintjén tudja kezelni vagy inkább csak jelezni az olyan törekvéseket, amelyek például a hivatalos, akadémiai kultúrával szemben fogalmazódtak meg a 60-as években: a „múzeumi” tárgyak utcára vitelét, az utcaszínházak, utcai kiállítások, nyilvános szereplések jelentőségét, a társadalmi-nemi szerepek korábbi szigorú határainak a felbomlását a szexualitás, az öltözködés és a viselkedési szabályok terén. Vagy a korábbi társadalmi változásokhoz képest erősebb érzelmi színezetű, nyelvében, retorikájában is újszerű követeléseket a mindennapi élet szekularizálására, elválasztására az állami és egyházi intézményektől, értékrendtől.

A szegedi megemlékezés alaphangulatát érzékelteti, hogy a meghívottak a másfél órás beszélgetés közepe táján enyhe öniróniával megfogadták, hogy a hátralévő időben szándékoltan provokatív kérdésekkel igyekeznek majd elmozdítani a beszélgetést a „túlzott egyetértés” területéről a vita, a nézőpontok ütköztetésének irányába – összességében azonban inkább az ismeretterjesztés, az „ami volt”, nem pedig a rankei „ahogy valójában volt” határozta meg az est egészének forgatókönyvét.

Résztvevők: Balog Iván szociológus (SZTE BTK), Csejtei Dezső filozófiatörténész (SZTE BTK), Gyenge Zoltán filozófiatörténész (SZTE BTK), Gábor György vallástörténész (Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem). Moderátor: Bártfai Imre (SZTE BTK, PhD hallgató).

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek