A lassan nyolcvanadik életévét betöltő forgatókönyvíró-rendező megteremtette a saját műfaját, melynek központi alakja és motívuma a magányos férfi és az ő vezeklés-megváltás története. Ebben a főhős a negyvenes éveiben jár, a munkája határozza meg személyiségét, a múltbéli tettei miatt nem lel békére, naplót vezet, majd egy ismeretlen (általában fiatalabb) nő felbukkanása megzavarja addigi életét, arra késztetve, hogy szembenézzen a múltjával.
Paul Schrader műveiben — már az általa írt Taxisofőrtől kezdve — jelen van az a fajta transzcendentális elbeszélésmód, melyet a modern film nagyjaitól vett át, filmteoretikusi munkája során többek közt Robert Bresson, Yasujirō Ozu és Carl Theodor Dreyer szerzői stílusát tanulmányozta, filmjeit belengi a tőlük kölcsönzött filozófiai és vallási szemlélet.
A Master Gardener című filmje annak a lazán kapcsolódó trilógiának a befejező darabja, mely a 2017-es A hitehagyott című drámával kezdődött, majd a 2021-es Svindlerrel folytatódott — mindhárom filmet Velencében mutatták be, úgy tűnik, hogy Schrader szereti a Lido grandiózus termeit és az ide érkező lelkes közönséget; idén a Master Gardener versenyen kívüli premierje mellett a filmrendezőt a fesztivál életműdíjjal is elismerte.
Míg A hitehagyott papját súlyos morális kérdések és a tehetetlenség érzése marcangolja, addig a Svindler pókerjátékosát az iraki háborúban elkövetett kegyetlenségek emléke üldözi. A Master Gardener kertésze is előző életének sötét foltjait próbálja eltakarni a gondosan ápolt kert és a burjánzó növényzet szépségével, ám az egykor táplált gyűlölet nyomai a felszínre törnek, melyeket apránként, módszeresen kell kigyomlálni.
A már-már absztrakt, színtengerben úszó és virágokkal tarkított főcím után megismerjük a főszereplőt, Narvel Roth-ot (Joel Edgerton), aki kertészként és tájépítészként dolgozik a jómódú Mrs. Haverhill (Sigourney Weaver) New Orleans-i magánbirtokán. Narvel a főnökével a szakmai kapcsolat mellett intim viszonyt is ápol, a nő becenevén szólítja a férfit, és egyértelműen domináns félként kezeli beosztottját és szeretőjét. A kertész jól ismeri az összes növény és virág latin nevét, valamint azt, hogy mit igényel a gondozásuk.
Narvel kimért és szűkszavú, a birtok egyik szolgálati házában lakik, ahol esténként a naplójába írja le gondolatait a kertészet tudományáról, egyfajta letargia és rezignáltság jellemzi, és csupán a kertben lel örömöt és reményt. Testét náci szimbolikájú tetoválások fedik: a flashbackekből kiderül, hogy verőemberként dolgozott és rasszista nézeteket követett. A férfi titkolja régi énjét, már megváltozott — az igazságot mindössze Mrs. Haverhill tudja, és ezzel láncolja őt magához.
Ahogy azt Paul Schradertől megszokhattuk, az állóvizet egy idegen kavarja fel, akinek jelenléte hatással lesz a férfi lelki nyugalmára. Mrs. Haverhill befogadja testvére megárvult unokáját, a fiatal Mayát, és a lány betanítását Narvelre bízza, nem is sejtve, hogy a korban és rasszban egymástól távol álló férfi és nő idővel társra lel a másikban, sőt Mayát védve Narvel erőszakos énje is előtör.
A fiatal lány múltja sem feddhetetlen. Drogfüggő és díler exe nem hagyja őt békén. Amikor Narvel megtudja, hogy Mayát megfenyegették, elhatározza, hogy bármi áron megvédi pártfogoltját, még attól sem riad vissza, hogy ismét fegyvert ragadjon.
 Jelenet a filmből. A kép forrása: Velencei Nemzetközi Filmfesztivál |
A Master Gardener cselekménye a főszereplőhöz hasonlóan kimért, és végtelen nyugalom árad belőle, melyet csupán az erőszakos etűdök zavarnak meg. Paul Schrader nem hazudtolja meg szerzői kézjegyét, ha azt kell bemutatni, hogy mire képes a gyűlölet, ám korábbi filmjeitől eltérően ezúttal visszafogja magát és optimistább képet fest az emberi természetről, valamint a Maya és Narvel közötti bimbózó románc által szentimentálissá válik. Vérben úszó leszámolás vagy katartikus önfeláldozás helyett andalító zenére táncoló párt kapunk. Paul Schrader sosem volt még ennyire romantikus, de nem bánjuk.
A meditatív hangulatot nemcsak a történet egyszerűsége adja, hanem Alexander Dynan letisztult képei, valamint Devonté Hynes relaxációs zenének is beillő dallamai. A film egyik fénypontja, amikor teljesen váratlanul a szereplők előtt élénk és színes virágözönben úszik az út, míg őket átjárja a szabadság érzése.
Narvelt Joel Edgerton nagyszerűen kelti életre: az ausztrál színészhez remekül passzol ez a manírmentes és sztoikus megközelítés, amelyet korábban Ethan Hawke és Oscar Isaac játékában is felfedezhettünk. Sigourney Weaver a nagyasszony szerepében ugyancsak kiváló, egyszer manipulatív és rideg, máskor nyájas és hízelgő. A Mayát alakító Quintessa Swindell nem kap nagy teret ahhoz, hogy maradandót tudjon kihozni a karakteréből.
A Master Gardener nem vonul be a Paul Schrader-klasszikusok közé, mégis örvendetes, hogy a rendező máig nem fogyott ki az ötletekből, és ez még úgy is igaz, hogy közel ugyanazokat a témákat dolgozza fel — mindig a magányos férfi lelkében és múltjában vájkál, csak éppen a környezet más. A zárt egyházi közösség és a Las Vegas-i kaszinók világa után ezúttal a folyton megújuló anyatermészet lesz a bocsánatért esedezés és a megváltás helyszíne.
A film adatlapja a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál honlapján itt található.