Beszélgetés Barnák Lászlóval
2022.06.29.

A Petőfi 200 emlékév része is lehetne a Szegedi Szabadtéri Játékok július 1-i nyitó produkciója, a Szabadság, szerelem! – bár kormányzati támogatást erre sem kaptak eddig. A női sorsok évada az idei – mondja Barnák László, a tavalyi összevonással létrejött színházi mamutintézmény főigazgatója. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.

Revizor: Az önkormányzat tavaly összevonta a Szegedi Nemzeti Színházzal a Szegedi Szabadtéri Játékokat, az idei az első fesztiválévad, amit megtervezhetett. Milyen változásokra számíthatnak a nézők?

Barnák László: Még az összevonás előtt meghirdette tavaly a szabadtéri a 90. jubileumi szezonját, ezért májusban műsorváltozást jelentettünk be. Ugyanakkor valóban ez az első fesztiválévad, ami már az én nevemhez fűződik. Úgy éreztem, hogy az Újszegedi Szabadtéri Színpadon érdemes az igényesebb szórakozásra vágyó középgenerációt megcélozva koncertsorozatot indítani, ami gazdagítja a kínálatot. Ennek megvalósításához fontos technikai feltétel volt, hogy az eső ellen védelmet biztosító fedést kapjon a tizenhatszor tíz méteres színpad. Ez hosszú távú beruházás, amit a fenntartó önkormányzat támogatásával tudtunk megvalósítani. A Dóm téren is fejlesztettünk: a világon az egyik legkorszerűbbnek számító mikroportrendszer és egy olyan hangosító technika jelenik meg, ami reményeim szerint felülmúlja majd a korábbiakat. A nézők és a fellépő partnerek is többször elégedetlenek voltak a hangminőséggel.


Barnák László a Dóm téri nézőtéren

R: Ezer négyzetméteres színpadával, négyezres nézőterével a Dóm téri szabadtéri az ország legnagyobb színháza. Műsorpolitikája miben más, mint a többi hasonló játszóhelyé?

BL: A négyezres nézőtéren a szakmai, produkciós, barter- és sajtóbelépők kiadása után estéről estére körülbelül 3600-3800 helyet tudunk értékesíteni. Az idei nyitó előadásunk egy koprodukciós bemutató lesz: a Magyar Nemzeti Táncegyüttes – kiegészülve a Szeged Táncegyüttessel és a Tiszavirág Néptáncegyesülettel – hozza létre a Szabadság, szerelem! – Petőfi – a vitéz című tánc-szín-játékot. Zsuráfszky Zoltánék régi partnerei fesztiválunknak, most is nagyszabású, látványos produkcióra készülnek. Fontosnak tartom, hogy a Dóm téri program kialakításakor ne csak az eladhatóság legyen a szempont, hiszen akkor csupa musicalt játszanánk.

R: Szeged nagy operai hagyományokkal rendelkezik, ezért komoly vita kerekedett abból, amikor a műfaj pár éve átkerült az újszegedi színpadra. Most a Traviatával visszatér az opera is a Dóm térre.

BL: Nem lehet összehasonlítani a múltbeli fesztiválokat a jelenlegiekkel sem a finanszírozás, sem pedig a közönség érdeklődése szempontjából, mert rengeteg gazdasági, társadalmi, szociális és kultúrpolitikai változás történt, ami lehetetlenné teszi ezt. És akkor még nem beszéltünk a pandémiáról, a háborús helyzetről, valamint ezek hatásairól. A néptánc és az opera műsorra tűzésével kultúrmissziós feladatot vállalunk. Nagy kérdés számomra, hogy az a minisztérium, ami zászlajára tűzte a nemzeti identitást erősítő kultúrpolitikát, miért nem támogat egy 91 éves szabadtéri fesztivált, ami az ország egyik kulturális zászlóshajója és több tízezer embert ér el nyaranta.

R: Klebelsberg Kunó kultuszminiszterként annak idején nem helyi érdekű fesztivált, hanem Verona, Salzburg mintájára egy európai rendezvénysorozatot szeretett volna látni Szegeden.

BL: A most felálló új minisztérium talán hívebben fogja követni ezt a gondolatiságot. Ezzel az járna együtt, hogy egy ekkora léptékű országos színházi fesztivál – amelyen a Kossuth-díjasoktól a pályakezdőkig csaknem ezerötszázan dolgoznak, és olyan értékes produkciókat kínál, mint a Szabadság, szerelem! vagy a Traviata – komoly támogatásra számíthat. A Nemzeti Kulturális Alap által megítélt 15 millió forintot nem számítva most egyetlen forint állami támogatást sem kap a Szegedi Szabadtéri Játékok.

R: A Dóm tér idei fellépői közül kiket emelne ki?

BL: Két Kossuth-díjas rendezőnk is lesz: Juronics Tamás állítja színpadra a Traviatát, Zsuráfszky Zoltán pedig a Petőfire emlékező produkciót. A fellépőgárda is impozáns, hiszen a Verdi-opera címszerepét a Kossuth-díjas Kolonits Klára énekli, mellette László Boldizsár alakítja Alfredo, Alexandru Agache pedig Giorgio Germont szerepét. A Chicagóban is olyan országos ismertségű, népszerű művészeket láthat a közönség, mint például Ónodi Eszter, Janza Kata, Nagy Ervin, Mészáros Máté vagy Miskolc egyik vezető színésznője, Czakó Julianna. A Konferanszié szerepében Lakatos Márk mutatkozik be, ő is olyan közismert figura, akinek a megosztó személyisége jól illik ehhez a karakterhez. Mindegyik Dóm téri produkciónkban fellépnek szegediek is, a Mamma Mia! előadásain például Szaszák Zsoltot láthatják a nézők.

R: Számított rá, hogy a 2014-es bemutatóval együtt immár az ötödik nyáron látható ABBA-musical lesz idén az első olyan produkció, amelynek az összes előadására elfogynak a jegyek?

BL: Bíztam benne, hogy öt év kihagyás után újra lesz érdeklődés, ha visszahívom a Madách Színház produkcióját, de ez a roham a jegyekért engem is meglepett. Ugyanakkor a minden nyáron elvégzett nézőkutatásból kiderült: a jegyeket megvásárlók háromnegyede negyvenes-ötvenes hölgy, akik elhozzák magukkal a barátnőiket, gyermekeiket, sőt valahogyan a párjukat is elrángatják. A műsor megtervezésekor ezt is szem előtt kell tartanunk. Ha végigtekintünk az idei Dóm téri palettán, azt látjuk, hogy mindegyik produkciónk kapcsolódik valahogyan a női sorshoz. A Szabadság, szerelem! ugyan Petőfiről szól, de ő is a romantika, a szerelem költője, akinek az életét meghatározták a múzsái. A múzsa mint szerepkör után az anya-lánya viszony jelenik meg a Mamma Mia! előadásain. A Traviata a szerelem és az önmegvalósítás, a léhaság és az elköteleződés drámája, a Chicago pedig arról is szól, hogy a nők megpróbálják kivívni a figyelmet, elérni, hogy ők legyenek a főnökök. Lelövik a férfiakat, ha valamilyen problémájuk van velük, de azért meg kell őket védeni egy ügyvédnek. Ha tudjuk, hogy kik váltanak jegyet a szabadtérire, milyen figyelem fordul felénk, azt meg kell ragadnunk. Ez nem kiszolgálást jelent, hiszen ezek különböző műfajok, és a kulturális misszió ugyanúgy jelen van a kiválasztásukban, mint az a menedzseri gondolkodás, hogy mik azok a produkciók, amelyekre el tudom adni a jegyeket, és amelyekre az ország különböző részeiből is eljönnek. Az is fontos szempont, hogy mit bír el a nézők pénztárcája. Idén sem emeltünk jegyárat a Dóm téren, a legmagasabb helyárakkal kínált produkciónk legdrágább belépői is tizenhatezer forintba kerülnek.



Barnák László az Újszegedi Szabadtéri Színpad előtt.
A képek forrása: Szegedi Szabadtéri Játékok

R. 1994-ben, amikor a korábbi állandó Dóm téri monstrum lebontása után átadták a szabadtéri új, mobil nézőterét, arról beszéltek, hogy 20-25 évre megoldották a problémát. Lejárt a tervezett élettartam, milyen állapotban van most a nézőtér?

BL: Idén 197 olyan podeszt elemet kellett megújítanunk, ami az időjárási körülmények miatt elhasználódott. A háborús helyzet ránk is hatással van: Ukrajnából már nem tudunk úgy faanyaghoz jutni, mint korábban. Ezeket Bulgáriából tudtuk beszerezni annak érdekében, hogy biztonságos legyen a nézőtér. Székeket is kellett újragyártatnunk, mert ezek a modellek már nem kaphatók. Szerencsére a nézőtér fémszerkezete jóval tartósabb. Tavaly az összevonás után készíttettem egy felmérést egy műszaki mérnökkel, amire azért is szükség volt, mert idén már közbeszerzési eljárással történt meg a színpad, a nézőtér és a kiszolgáló technika felépítése. A felmérés eredménye azt igazolta, hogy továbbra is biztonságos a nézőtér. Minden szezonban átvizsgáljuk a tartóelemeket, az elhasználódott faelemeket kicseréljük. A kopás azonban látható már a nézőtéri székeken, amelyek ma már nem is igazán kényelmesek. Ezeket a problémákat komolyan vesszük, mert nem lehet teljes a színházi élmény, ha valakinek kibicsaklik a bokája egy elöregedett faszerkezet miatt. Mindenesetre teljes körű baleset-biztosítással is rendelkezünk.

R: A két intézmény összevonása után gazdasági szempontból hogyan működik a kőszínház és a szabadtéri?

BL: Két külön márkaként határozzuk meg a szabadtérit és a színházat, és a számlákat is külön kezeljük, mert a fenntartó is külön adja a támogatást. Nem szeretnék keresztfinanszírozást, amiből korábban már akadtak problémák. A szabadtérin az idei tervezett bevételünk megközelíti a bruttó 500 millió forintot, a produkciókra is nagyjából ugyanezt az összeget tudjuk visszafordítani. Fontos lenne, hogy a nemzetközi vérkeringésben résztvevő művészekkel is tudjunk együttműködni, de ahhoz olyan kiszámítható kultúrpolitikai támogatási rendszerre lenne szükség, ahol nem azt érzékeljük, hogy egy bűvésztrükkel ide-oda lehet varázsolni nagy összegeket, máshova pedig nem jut azokból a pénzekből egy fillér sem.

A Szegedi Szabadtéri Játékok részletes műsoráról itt tájékozódhatnak.