Az utolsó lépcsőfok / HBO
2022.07.04.

Az utolsó lépcsőfok nyolc epizódban keresi a választ a kérdésre, mi értelme van feldolgozni egy már korábban dokumentált bűnügyi esetet. Az HBO sorozatának válasza nem problémamentes, mégis működőképes kísérlet. BOZÓ ANTAL CIKKE.

Kevés kockázatosabb zsáner van, mint a true crime mostanra hatalmas népszerűséget nyert műfaja. A film ugyanis, mint minden médium, csak egy bizonyos pontig maradhat szubjektív: amennyiben tényleges nézőkre is számítanak a készítők, valaminek történnie kell, ami feldobja a hétköznapi narratívát. Az eredeti The Staircase dokumentumsorozat ennek ékes példája: hatalmas sikert aratott, majd a benne tárgyalt ügy elhúzódásával bő egy évtizeddel később kiegészítő epizódokat is megélt széria, amit legalább annyian tartanak a műfaj csúcsának, mint részrehajló, botrányosan prezentált alkotásnak.


Colin Firth és Toni Collette

Ebből az alapból kellett indulnia az HBO minisorozatának, Az utolsó lépcsőfoknak. A hírhedt ügy alapjai: egy otthoni segélyhívás, kiérkező rendőrök, a jobb napokat látott író, Michael Peterson (Colin Firth) és a felesége, Kathleen (Toni Collette), akit holtan találnak a ház lépcsőjének alján. A férj szerint baleset történt, a nő leesett, a rendőrség azonban hazugságot gyanít, mivel túl sok a vér, valamint egyre több terhelő körülmény derül ki a házasság állapotáról és Peterson karakteréről is. Az ügyet természetesen felkapja a média, majd egy francia dokumentumfilmes csapat is kiutazik Durhambe, hogy kövesse a tárgyalás alakulását, a vádlott oldalán forgatva. Ezen a ponton a széria maga is negyedik falat kezd áttörni, ugyanis a látható cél nem csak a már korábban látott részletek bemutatása, hanem a mögöttük rejlő emberi érzelmek és sorsok ábrázolása. Így a családtagok mellett a védőügyvéd (Michael Stuhlbarg), valamint a dokut forgató csapat is megkapja a maga fikcionális változatát.

Minden megtörtént dolog filmes újrajátszásakor adódik a probléma, hogy meddig lehet elmenni. Az utolsó lépcsőfok egy radikálisabb irány, a rendelkezésünkre álló információk közti hézagok magabiztos kitöltögetése felől indul el, ezzel vállalva minden negatív visszhangot az izgalmasabb, de kreált dráma érdekében. A sorozatot jegyző és a legtöbb részt rendező Antonio Campos eddigi filmes munkássága során is ismert volt arról, mennyire hajlandó közel merészkedni az emberi gyarlóság és szenvedés bemutatása érdekében szereplőihez, azonban – nem fiktív cselekményről lévén szó - itt ez most néha problémákat szül. Papíron például kifejezetten jó ötlet, hogy a mai napig vitatott kimenetelű ügyben a sorozat maga sem foglal el végleges álláspontot, inkább felsorakoztat különböző teóriákat. Az viszont már jó szándékkal sehogy nem magyarázható, hogy ezeket minden alkalommal, a nyolc rész alatt három verzióban el is játszatja az áldozatot alakító Colette asszisztálásával, méghozzá brutális részletességgel. Embere válogatja a megítélését ennek, de ennyire nyersen hozzáállni a témához nem tűnik jó ötletnek.


A képek forrása: Mafab.hu

A legkritikusabb pont mégis a dokumentumcsapat és velük a párizsi oldal beemelése. A készítők itt változtathattak a legtöbbet, mivel időrendben kicsit zavarossá válik, mikor és hogyan kerülnek a franciák a történetbe, ahogy a Juliette Binoche érzékeny alakításában megjelenített vágó, Sophie Broussard és Peterson közt évek alatt kialakuló érzelmek sincsenek eléggé kifejtve, így inkább a színésznő tehetségének köszönhető, hogy az egész hiteles marad, nézőként ugyanis semmiféle magyarázatot nem kapunk vonzalmára. Ehhez képest majdnem két egész epizód is a kettejük kapcsolatára és annak az ügyre gyakorolt hatására koncentrál, így bár érthető, Campost miért érdekelte ez az oldal is, az egész mégis kicsit kilóg a cselekményből. Egészen az utolsó epizódokig, ott viszont hirtelen kerül pont a sztori végére, valószínűleg, mivel itt éltek a legtöbb kreatív szabadsággal az ábrázolásban.

Ezeket leszámítva azonban Campos, valamint a két epizódra őt váltó Leigh Janiak meglepő érzékenységről tesz tanúbizonyságot. A cselekmény jelen verzióban is hangúlyosabban koncentrál a férj oldalára, azt viszont részletesebben fejti ki, kitérve minden emberre, akire hatással volt. Így a dokumentumsorozatból és újságcikkekből megismerhető tárgyalások körülményei mellett megkapjuk Peterson két fia, Todd (Patrick Schwarzenegger) és Clayton (Dane DeHaan) problémáit, előbbi folyamatos lecsúszását és küzdelmét az alkohollal, valamint utóbbi saját bűntetett előéletéből és korábbi hibáiból való kilábalását. Valamint a vádlott két lánya, Margaret (Sophie Turner) és Martha (Odessa Young) saját történeteit, főleg utóbbi önmagára találását. Egyik szál sincs kiemelten kezelve, de adott ponton a jól válogatott szereplőgárda minden tagja megkapja a figyelmet, miközben a fókusz végig az apjukon marad.

A történet központjában tehát itt is Michael Peterson, vagyis az őt életre keltő Firth áll, így kisebb botlásai és dramaturgiai furcsaságai ellenére a széria elsősorban rajta áll vagy bukik. Firth Petersonja kiváló, nem az eredeti személlyel való hasonlóságra épít – nem is tudna –, helyette tűpontos alaposságal utánozza le és építi be saját eszközkészletébe annak minden manírját és jellemző gesztusát. Játéka végig izgalmas, egyszerre hisszük el neki a megtört és áldozati szerepbe került férjet, illetve a narcisztikus, manipulatív szociopatát, így végül mi is megkérdőjelezzük az általunk látottak hitelességét. Jutalomjáték ez, egy kiváló színész álomszerepe, amely a legutolsó epizód narratív csúcspontjában teljesedik ki és válik emlékezetessé, ha nem is feltétlen kielégítő zárással szolgálva.

Talán a sorozat tételmondata az a féltáv környékén elhangzó kijelentés, miszerint objektívnek lenni lehetetlen, és legközelebb szubjektivitásunk elismerésével juthatunk bármilyen történet tárgyilagos szemléletéhez. Ez az álláspont Camposék teljes munkáján meglátszik, Az utolsó lépcsőfok felvállalja megírtságát és a tényt, hogy ahol azt a cselekmény igényli, túldramatizál: egyes megfejtésekre ráerősít, míg másokat csak sejtet. Legfőbb ereje mégis abban rejlik, hogy bár a jóízlés határát néha átlépve, de mégis értékelhető és befogadható módon sikerül új oldalról megközelítenie egy többször ismertetett történetet, amivel a friss nézőknek is kedvez, de az esetet jól ismerők is találhatnak érdekes újdonságokat.

A sorozat adatlapja a Mafab.hu oldalán itt található.

Szerző: Bozó Antal