Beszélgetés Lőrinczy Györggyel
2022.06.26.

A Szentendrei Teátrum műsora nem is lehetne szélesebb: zenés, táncos, próza, kőszínház, független, saját és koprodukció, Nyílt Fórum, kortárs táncfesztivál, barokk zene. Lőrinczy György előadóművészeti ügyvezetővel beszélgettünk. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.

Revizor: A tavalyi volt az első szezonod, de ahhoz képest is ugrásszerű a mennyiségi és műfaji növekedés idén. Kevesellted a tavalyit?

Lőrinczy György: Nem számoltam össze, de a kollégáim is azt mondják, hogy idén több program van. Az én célom az volt, hogy a legtöbb előadásból minimum kettőt játsszunk, és van olyan saját produkció, mint a Macskadémon, amiből négyet. Változás az is, hogy augusztus elejére bejöttek a „minifesztiválok”, az eddig is befogadott Nyílt Fórum mellé egy barokk zenei fesztivál és az Imre Zoltán program, ami kortárs tánc.


Lőrinczy György. Fotó: Bellai László

R: És volt egy tavaszi fesztivál is. Szeretnéd egész évessé tenni a szentendrei színházi programokat?

LGY: Szeretni szeretném, mert mindig rengeteg ötlet van, sok a megtisztelő koprodukciós terv is, amivel megkeresnek. Viszont a csapatunk nagyon kicsi, és így is az anyagi és munkabírási teljesítőképességünk határán mozgunk. De ambicionál, hogy mivel tudom, hogy egyre többen élnek errefelé, ahol én is, a Szentendrei-szigeten meg a Dunakanyarban, akik minél kevesebbszer szeretnének bemenni Pestre, ha mi tudunk olyan kulturális programot biztosítani, ami a kedvükre való, akkor jönnek szívesen.

R: Vagyis elsősorban a helyiekre és a szentendrei „agglomerációra” számítasz?

LGY: Meg persze a budapestiekre, a debreceniekre és mindenkire. Vagyis: a környékbelieknek is, és mindenkinek is kínálni szeretnénk jó programot.

R: Te egyébként is ilyen sokfelé tekintő ember vagy, nem jellemző rád a csőlátás. A műsoron azt látom, hogy nyoma sincs benne a kultúrkampfnak, vannak innen is, onnan is, a függetlenektől a budaörsi színházig, a nagyváradiakig, a bulvártól a komolyig, a prózától a kortárs táncig. Erre nagyon vigyázol, vagy így alakul?

LGY: Vigyázok is, és így alakult. Én ebben hiszek. Mindig is talán a nyitottságomról ismertek. Ha egy projekt vagy egy terv megtetszik, akkor nem befolyásol, hogy ahhoz ki mit szól. Én eszerint szeretnék élni és dolgozni.


A sajtótájékoztató csapata

R: Ki válogatja a meghívott és befogadott előadásokat? Van, aki elmegy és megnézi mindet? Vagy ők jelentkeznek? Vagy van, akit te keresel meg?

LGY: Mindegyik igaz. Van, aki maga jelentkezik, van, akit én keresek meg; az például erős ambícióm volt, hogy legyen határon túli előadás. Úgy tűnik, hogy Nagyváraddal elkezdődik egy hosszútávú együttműködés. Én, ugye, néptáncosként kezdtem, Novák Eszterrel tízéves korom óta vagyunk barátok. Sokat vagyok mostanában Nagyváradon, ahol nagyon jó munka folyik, szeretném ebben őket segíteni. A budaörsi kapcsolat még egy korábbi, a pandémia miatt meg nem valósult koprodukciós szerződés, amit remek elődöm és barátom, Vasvári Csaba kötött. A többi meg? A nyári színházban pláne kellenek a nagy nevek, Jordán Tamás, Lukács Sándor, Molnár Piroska, Gálvölgyi János vagy Benedek Miklós. Őket érjük el Orlai Tibor és Zimányi Zsófia révén.

R: Hogyan képzeled a saját produkciók továbbélését? Egyéves szünet után visszatérnek, vagy bekerülnek valahová? Beszéljünk konkrétan: az egyik saját produkció a Macskadémon.

LGY: Ebben az esetben Gergye Krisztiánon, a rendezőn keresztül bejelentkezett a Pinceszínház, ez tehát Gergye csapatával hármas koprodukció, ami ősszel talán a Pinceszínházba kerül. A Macskadémon figuráját Szemenyei Jánosra írták a szerzők annak idején, ezért őt kértük fel a címszerepre. És élünk a lehetőséggel, hogy olyanok dolgozzanak együtt, akik évad közben nem találkoznak: Mester Viktória operaénekes mellett Mátyássy Bence, Nádasi Erika és Mertz Tibor játszik benne, a narrátor pedig maga az író, Karafiáth Orsolya lesz. A zenét Bella Máté szerezte. Van nekünk egy kis szakmai közösségünk, a Szabadtéri Színházak Szövetsége, tehát például ez a produkciónk megjelenik Nagy Viktornál a Kultkikötőben. És reméljük, hogy majd eljut Kőszegre is, illetve jövőre is lesz Szabadtéri Színházak Fesztiválja a Városmajorban, és akkor ezzel tudunk nevezni.


A Macskadémon olvasópróbája. Fotó: Art&Lens

R: Van egy másik saját produkciótok, a Szeret nem szeret.

LGY: Ez egy zenés előadás Réthly Attila rendezésében. Ahhoz a tradícióhoz nyúltunk vissza, hogy kezdetben itt a színművészeti egyetemisták kaptak nyári lehetőséget. Ez az előadás mostani egyetemistákkal ide készül, dalok, drámai szereplők ügyes kavalkádja. Már próbálják, de lesz egy egyhetes tábor itt a bemutató előtt. Az első felvonás a város különböző pontjain zajlik, a néző pedig választ: egy Goldoni-jelenetet akar látni, amely egy patakban lesz majd, vagy a Szentivánéji álomból egy részletet a Vajda Lajos Múzeum udvarán, vagy a klasszikusok helyett egy kortárs művet: Korniss Mihály Körmagyarjából egy részt a művelődési ház udvarán. A második részben pedig a szerelmesek a Városháza udvarára jönnek, ahol Peller Anna vezetésével zenés párkereső interaktív talkshow-ban találnak egymásra. Vegyes csapat játssza, több osztályból is szerepelnek benne.

R: Ez, ha jól értem, helyspecifikus, illetve Szentendre-specifikus.

LGY: Igen. Próbálunk olyan projekteket kitalálni a jelentkező művészekkel, amik nemcsak a Városháza udvarán, vagy a Művészetmalom udvarán zajlanak. Az Imre Zoltán program kurátoraitól is azt kértem, hogy olyan kortárs táncosokat delegáljanak ebbe a születésnapi programba, akik vállalják, hogy előtte a Dunakorzón, vagy a város különböző pontjain táncolnak. És a barokk zenei hétvégén, ahol szintén fiatalok szerepelnek, különböző udvarokban, olyan helyeken lesznek a kis koncertek, ahová bárki betévedhet, akár fagyival a kézben. Az esti koncertre már jegyet kell váltani.

R: És immár hagyományosan Szentendre lesz az otthona a Nyílt Fórumnak is, amit a dramaturgok céhe szervez és bonyolít. És ti fizetitek?

LGY: Nem, ezt pályázatból a dramaturg céh állja. Én csak annyit teszek hozzá, hogy a helyért természetesen nem kérek pénzt, a reklámért meg a technikáért sem. Meg fogsz lepődni – a dramaturgok is meglepődtek –, mert van ennek egy nem túl nagy, de azért számos közönsége; olyan is, aki az összes felolvasószínházi előadást és szakmai beszélgetést végigülte.

R: Könnyű nyári szórakozás ide vagy oda, azért lesz egy Szenes Hannáról szóló független produkció is.

LGY: Amivel ráadásul új helyszínt avatunk: a Vajda Lajos Múzeum varázslatos kis udvarát. Arra hamar kell jegyet foglalni, mert nem sokan férnek be. Ez egyébként a Fügével koprodukció. Kulcsár Viktóriával, a Jurányi igazgatójával most dolgozunk először együtt, és mondhatom, nagy öröm a közös munka.

R: Beszéljünk a pénzről. Szépen támogatnak?

LGY: Azt mondanám, hogy reálisan. Nem panaszkodhatom a támogatásokat illetően.


Hárman a padon: Lórinczy György, Egri Márta és Magyar Attila.
Fotó: Lakatos János 

R: Pénzben is számít, hogy nem tartozol sem a nagyon szoros kebelbarátok, sem a megvetett páriák közé? Mármint a hatalom szemszögéből, politikailag?

LGY: Ebben nincs annyi meggondolás, mint amit gondolsz, én egyszerűen így szeretném élni az életemet. Viccesen azt is mondhatnám, hogy ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom.

R: Bravó! Ha van a Szentendrei Teátrumnak valami sajátos karaktere, mi az?

LGY: Ez érdekes szakmai kérdés. Ha valaki Pesten vezet egy színházat, akkor megengedheti magának, hogy nagyon erős koncepciója legyen. Ha egy városban egy nagy előadó-művészeti esemény van, ott sok mindent kell kínálni. 

R: Most nem erre gondoltam. Hanem arra, hogy a programból úgy látszik, hogy a fesztivál beteríti a várost. Nem különböző helyekre megy be, hanem onnan megy ki.

LGY: Igen, ez tényleg így van. A város maga a díszlet. Ezt persze nem lehet minden előadásnál megvalósítani, de igyekszünk. Ez majd beérik, és fogja szeretni ezt a típusú színházat a közönség. Egyébként anyagilag ez sokkal nehezebb, mert több helyen kell technikát, infrastruktúrát felépíteni. De meg fogja érni.

Szerző: Csáki Judit