A Győri Szeszgyár egykor torula-élesztő gyártására szolgáló épületében kialakított Torula Művésztér csupasz falai és garázskapu méretű bejárata teljesen ellene dolgozik mindenféle színházi komfort kialakításának. Már a bejárathoz érkezve a miliőből egyértelművé válik, hogy az Etűdök Vidnapjára című előadás sem a hagyományos befogadói élmény megteremtésére törekszik.
 Tóvaj Ágnes, Balla Richárd |
A nézőtér akkor képződik meg, amikor a nézők a bejáratnál magukhoz vett székeiket a gyárépület közepén kialakított fekete négyzetben elhelyezik. Az alkotók nem kínálnak rögzített nézőpontot, minden néző szabadon helyezheti el székét a térben, amelyről felállva akár az előadás közben is helyet változtathat. Az előadás első néhány percében a térbe érkezők szabadon körbejárhatnak a később „színpadul” szolgáló területeken és közelebbről is szemügyre vehetik a monoton cselekvéseket végző színészeket. Ezután az előadás elkezdődik, és a négyfelé osztott nézői figyelem innentől kezdve főként kétirányúvá válik. A jelenetváltások sokszor elölről hátrafordulást, vagy jobbról balrafordulást kívánnak, ettől pedig a hosszabb prózai részeknél a színészek többször átbeszélnek a nézőkön, vagy fizikailag is áthaladnak közöttük. A közönség így nem csupán a különböző nézőpontok megtestesítőjeként, de közvetítőközegként is funkcionál.
Tóth Miklós rendezése szabadon kezeli Dézsi Fruzsina Vid napja című drámáját. Kiemeli annak legdrámaibb szövegrészleteit, megtoldja a háború szörnyű hang- és fényeffektjeivel és kiegészíti számos vendégszöveggel, így teremtve egy, az eredetihez hasonlóan etűdökből felépülő, alapvetően elbizonytalanító és frusztráló teret. Habár az egyes etűdök sokszor teljesen külön is értelmezhetők, mégis sokkal inkább az egész színházi esemény összhatása az, ami a nézővel marad a taps után. A térben egyszerre láthatók hétköznapi használati tárgyak, mint az egyszerű parasztházat idéző bútorok és az elemelt színházi hatás megalkotásához használt szcenika, mint például a laptop és a midi kontroller, amelyekkel különböző effekteket, kép- és hanghatásokat játszanak be a színészek.
 Szántó Dániel |
Nem csupán a forma az, amiben megmutatkozik a társulat kísérletező szándéka. A meghívott rendező mellett Kiss Tünde, a Győri Nemzeti Színház színésze csatlakozott a produkcióhoz, aki remekül illeszkedik a társulat teremtette légkörbe. Bár Tóvaj Ágnes és Bársonyosi Dávid már nem először dolgozik együtt a RÉV Színházat képviselő Balla Richárddal, Nagy Zsolttal és Szántó Dániellel, mégis érdekes látni a velük megjelenő újfajta energiák egymásra hatását. Bársonyosi Dávid és Nagy Zsolt kettőse (habár nem minden esetben szerepelnek együtt az etűdök folyamán) a dúvad erőszakosság két árnyalatát mutatja meg. Szántó Dániel jelenléte talán akkor a legerőteljesebb, amikor hidegen átvonul a téren ének vagy tömjénfüst kíséretében. Balla Richárd frusztrált, tragikomikus férfialakja az egyik talán legátélhetőbb karaktert mutatja az előadás során. Habár Tóvaj Ágnes alakításának legmélyebb rétegei talán az eredeti darab lánykarakterében kereshetők, különösen kiemelkedővé mégis a II. János Pál pápától származó vendégszöveg előadásával válik. A Levél a nőknek című írás ellentmondásosságát rendkívül érzékeny módon támogatja meg színészi játékával. Nem öncélú provokációt, hanem átgondolt, jól megkomponált elbizonytalanítást láthatunk. Kiss Tünde sokszínű, teljes teret betöltő játékát okosan használja fel a rendezés: az etűdök folyamán mindenkivel van egy-egy kiemelkedő páros pillanata.
 Balla Richárd. Fotók: RÉV Színház |
Az előadás egyik erénye talán éppen ezekből adódik. A remek szereposztásban a társulat sokféle energiájának ismerete és annak célirányos elosztása látható. A rendezés nem csupán a színészek energiájával, de a nézők figyelmével is jól gazdálkodik. A megrázó háborús képek után olyan etűdök következnek, amelyek végkifejletük ellenére, hatásmechanizmusuk egyszerűsége miatt mégis feloldásként funkcionálnak. Kiemelkedik ezek közül az, amikor a semmiből előtűnnek a Backstreet Boys hiteles közép-európai másolatai és előadják az I Want It That Way című, sokat sejtető dalszöveggel bíró slágert.
Az előadás különös módon reflektál 2022 valóságára. A folyamatosan változó nézőpontok felkínálásával a nézőben az egész megismerésének lehetetlensége fogalmazódik meg. Az előadás töredékessége pedig csak még tovább fokozza ezt a hatást. A fragmentáltság nagyon jól áll az előadásnak és az alkotóknak. A színészek a sokféle technikai megoldással karöltve gördülékenyen tudják megjeleníteni az olykor egymástól távol álló asszociációkra épülő jeleneteket, a vissza-visszatérő fő történetszál pedig szépen simul a forgatagba.
A háborúnak a hétköznapi emberekre gyakorolt sokféle mentális és fizikai hatását is bemutató előadás a 2022. februárja óta zajló események miatt még nagyobb aktualitással bír akkor is, ha a darabválasztás már korábban megtörtént. A délszláv háborúban élni és túlélni próbáló hétköznapi ember tragédiáiban a néző saját félelmeinek megvalósulását láthatja. Az előadás fő funkciója mégsem az érzékenyítés, sokkal inkább a láttatás. Középső nézőpontjából adódóan a közönség maga körül látja az eseményeket, azokra az őt körülvevő bizonytalan valóságként tekint. Ezek hatására az előadás végére pedig főként a XXI. század jellemző érzése, a totális bizonytalanság az, ami a nézőre borul.