Az internet és a fiatalok kapcsolatáról, a virtuális világ különféle fenyegető jelenségeiről az utóbbi években sok remek és kevésbé remek alkotás született, gondoljunk csak Schwechtje Mihály 2018-as filmjére (Remélem, legközelebb sikerül meghalnod 🙂), ami a zaklatást, vagy Hartung Attila FOMO – Megosztod és uralkodsz (2019) című alkotására, ami az állandó internetes jelenlétet vizsgálja közelről. Míg a témán belül a játékfüggőség, a gamer életmód leginkább a tizenéves fiúkat érinti, a közösségi média a fiatalok életének szerves része, és emiatt nyilvánvalóan szükséges lenne a téma értő és érzékeny, problémacentrikus megközelítésére.

Jelenet az előadásból.

Az Escargo Hajója májusi bemutatója, a Kihívás erre a jelenségre igyekszik fókuszálni. Komlóczi Zoltán (rendezés) és Zárug Berni (szöveg/dramaturgia) előadása Áron (Szabó Márk József) mindennapjait követi nyomon, amelyek főként a virtuális térben telnek. Áron (nicknevén Sanchez) naphosszat játszik, videókat néz, csetel az online barátaival, mígnem egyszer csak beszippantja a virtuális valóság. Ám ebből nem egy dicsőséges küldetés lesz, mint a Ready Player One-ban, hanem egy rövid virtuális pokoljárás. A kérdés, hogy van-e belőle visszaút.

Az előadás Dante Isteni színjátékára szándékozik épülni, de ez csak annyiban vehető komolyan, hogy tényleg egy pokoltúrán vagyunk, ahol többek között bűnökkel és szenvedéssel szembesülhetünk, emellett a protagonistának akad egy vezetője és egy elérhetetlen múzsája. A pokol és a világháló bugyrainak párhuzamba állítása (ahogy Dante grandiózus allegóriájának idecitálása is) találó ötlet, a potenciális fiatal nézőknek van minimális információja a műről, főleg az, hogy van benne egy kilenc bugyorból álló pokol, a vétkek pedig eszerint rangsoroltatnak. 

Áron/Sanchez azonban nem csak vándor külső szemlélő, mint Dante hőse, hanem maga is bűnös ebben-abban. Például ahelyett, hogy felhívta volna a nagymamáját, inkább számítógépezett, legszívesebben a családi ebéd közben is a telefonján pötyögne, órákat tölt ostoba tartalmak böngészésével, és felsejlik az is, hogy — még ha nem is szándékosan — egy internetes zaklatási eset közreműködőjévé vált. 

Jelenet az előadásból.

Vagyis csupa olyan dolgot művel, ami egy átlagos tizenéves hétköznapi életének része, ezekért pedig a „virtuális pokolban” különféle csapásokban részesül: hosszasan kell idegesítő cicás videókat néznie, reklámokat és végtelenített TikTok videókat bámulhat. A vétkek és az értük kapott büntetések tematikája tehát összemosódik: nem feltétlenül világos, miért azzal verik Áront, amit amúgy is elkövet a mindennapjaiban. 

Az előadás virtuális tartalomrendszere is furán heterogén. A YouTube és a TikTok világa mellett megférnek például a televíziós reklámok (Alza.hu webáruház, Fluimucil Ábel) és az olyan ősrégi mémek, mint a Nyan Cat. Nem vagyok biztos benne, hogy e tartalmak helyett ne lennének aktuálisabb referenciái annak, amivel manapság az ember (főleg, ha tizenéves) az agyát kiégeti, de az is lehet, hogy az alkotók ezzel arra szándékoztak utalni, hogy a digitális média milyen régóta mérgez mindannyiunkat.

A Dante-párhuzamra visszatérve meg kell még említenünk Kijarát, Áron vágya tárgyát (Vadon Judit; ő játssza a darabban szereplő összes női karaktert), a virtuális múzsát, akiért a hős vállalja az ismeretlen küldetést. Kijara csak egy monitoron jelenik meg, nem valóság, Áron a történet végén magára marad. És ott van persze a fiú vezetője, a névtelen, viszont nagyon elegáns nyakkendős alak (Szabó Zsolt), aki sármjával az ördögöt idézi, bölcsességében és tapasztalatában viszont cseppet sem hasonlít Vergiliusra. Bár a cicás videók nagy rajongója, olykor-olykor megvillan benne a komolyság, és az út vége felé ő az, aki moralizál egy keveset azon, mi a userek felelőssége az ostoba és kártékony netes tartalmak megosztásában, elterjesztésében, a nézettség generálásában, hiszen ezáltal mi magunk kreáljuk a poklot, amiben élünk, és akár el is pusztulhatunk. 

A fotók forrás: Escargo Hajója

Erre a leghangsúlyosabb utalás az előadásban a japán öngyilkos erdőre (Aokigahara) való célzás, ahol Áron egyik iskolatársnőjének szelleme kuporog csuklyában. Mint kiderül, a lányt az internetes zaklatók kergették a halálba, itt pedig felmerül a fiú felelőssége is, aki persze a lájkoló tömeg mögé bújna. (A jelenetben felsejlik Logan Paul 2018-as esete, amikor a közismert vlogger élettelen emberi testeket posztolt a videócsatornáján, többmilliós nézettséget generálva ezzel; később a felvételeket törölte, és bocsánatot kért.) Ezeken a pontokon bontakozhatna ki valamiféle ütős és fontos üzenet, ha a szövegrészek és jelenetek körül megteremtődhetne egy kis csend és kivárás. Szabó Zsoltnak mint vezetőnek ugyanis jól áll a mélység és a dráma, hangsúlyosan tudja artikulálni, amit fontos lenne megjegyeznünk.

Ehelyett azonban a viccekre kerül a hangsúly, és nincs kontextualizálva és elmagyarázva, mi miért történik. Bár kaptunk egy emlékjelenetet arról, hogy Áron szülei nincsenek jó viszonyban, hogy a gyerekre való odafigyelés helyett folyton a telefonjukat nyomkodják, ez annyira klisés, hogy súlytalanná teszi az utalást. Tetemes szakirodalma van ugyanis annak, miért válik a virtuális világ a mindennapjaink részévé már gyerekkortól: a szülői minta ennek csak egy szelete, az okokat a tágabb társadalmi horizonton is keresni kell.  

Az anyag (ötlet, szöveg, irodalmi alap) tehát számos lehetőséget hordoz, ráfért volna a koncepcióra egy alaposabb, pontosabb átgondolás mind színházi, mind pedagógiai-nevelési szempontból. A játék ugyanis előbb-utóbb valóságossá és élessé válik, és el kell dönteni, fejbe lőjük-e a nekünk kiszolgáltatottakat, vagy nem. Áron az útja végén eljut a dark web kapujáig, ahol egy elhízott, arctalan, Jabba-szerű alak egy fekete bőröndből pornóval, szintetikus drogokkal és fegyverrel kínálja.  

Az Escargo Szobaszínházának kisméretű tere egyébként tökéletesen alkalmas mind a virtuális félhomály, mind az idegesítő ingerek bemutatására. Az előadás kezdete előtt színesen villognak a reflektorok, zavaró elektronikus zene szól. Ez a közönség fiatalabbik részét láthatóan nem, a boomereket viszont igenis zavarja, menekülés viszont nincs, az ajtót már ránk zárták.   

Az előadás adatlapja az Escargo Hajója oldalán itt található.