Még a boldog békeidőkben, a pandémia és a háború kitörése előtt, egy másik világban jutott el majdnem a premierig az Újvidéki Színház és a Szegedi Nemzeti Színház „hídépítőnek” szánt közös produkciója, a Keresztes Attila rendezésében színpadra állított Parasztopera. 2020 márciusában egyik napról a másikra kellett bezárniuk a színházaknak, Pintér Béla és Darvas Benedek zenés krimiballadáját végül kétéves csúszással csak most mutatták be Szegeden.
 Csorba Kata, Poroszlay Kristóf, Borovics Tamás, Borsos Beáta |
A szépreményű koprodukcióból két hasonló előadás született, amit – a körülmények miatt ellehetetlenült együttműködést feladva – az újvidéki után a szegedi teátrum is saját színészeivel hozott létre. Ez a verzió is meggyőző, de örömmel megnéztem volna a darabot az ígéretes eredeti szereposztással is.
Pintér Béla húsz éve mutatta be társulatával meghökkentő opera-parafrázisát a Szkénében, a nagy siker nyomán azóta sok színház műsorra tűzte, néhány éve Parasztopera Fesztivált is rendezett az Átrium. Az ősbemutatón újszerűnek, szokatlannak tűnő megoldások ma is frissnek hatnak. A néző eldöntheti, hogy opera-paródiaként vagy egyszerűen csak rafinált zenés játékként, esetleg a 18. század népszerű műfaja, a pasticcio mai újraélesztésére tett kísérletként tekint az eklektikus darabra, ami különben sok szempontból megfelel a címében ígért műfaj számos követelményének. Akadnak benne áriaként értelmezhető zárt számok és recitativók, fontos a zenekar, a sztori pedig valójában egy parasztballadának álcázott, operaszínpadért kiáltó görög sorstragédia. Hogy még röhögni is lehet rajta, csak hab a tortán.
 Tánczos Adrienn, Szaszák Zsolt és Sziládi Hajna |
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészeti igazgatója, Keresztes Attila, aki többek közt a Liliommal, az Édes Annával, a Karnyónéval és a Hedda Gablerrel emlékezetes sikerszériát rendezett korábban Szegeden, most is élvezettel vetette bele magát a munkába. Kitalált egy szürreálba hajló alaphelyzetet, amiben a történetnek keretet adó esküvő megtörténhet. Krassó–Szörényben valaha nagy református közösség létezett, mely mára elvándorolt, elfogyott, templomai viszont megmaradtak, némelyik annyira lepusztult, hogy manapság tehenek legelnek benne. Az esküvőt ebbe a nagyon is reális közegbe tették, Fodor Viola romos templombelsőt megjelenítő nagyszerű díszlete a pihenő tehénnel és a báránykával ugyanakkor szürreális, kifordult világot idéz.
A szereplők jellegzetes, ismerős közép-európai groteszk figurák, groteszk élethelyzetekkel, miközben valójában lecsupaszított archetípusok. Az ifjú vőlegény örömszülei már megjelenésükkor viccesek. Borsos Beáta játssza az aprócska, fontoskodó Balognét, aki parasztasszonynak öltözve érkezik meg a fia esküvőjére, de Papp Janó beszédes jelmeze rögtön elárulja: fénylő pöttyös ruhája, fejkendője igazából profi divattervező munkája, és hivalkodóan drága anyagból készülhetett. Borovics Tamás Balog Imréje hórihorgas meláknak tűnik mellette, aki egyszerű tartozik-követel egyenletnek látja az életet, két hold szőlőért fenntartások nélkül eladná nevelt lányát a részeges állomásfőnöknek. Ha a felesége arra kéri, százezer dollár megszerzése érdekében simán agyonveri téglával az éjszakai szállásért bekopogtató vándort.
 Vicei Zsolt |
Szaszák Zsolt vastag, fekete hipszter szemüvegben, bőrdzsekiben adja az áldott állapotú menyasszonya és szerelmes mostohahúga között ingadozó Rolandot. Dús, szőke hajkoronájával igazi „férfinaiva”, akit felkészületlenül ér a kibontakozó családi tragédia. Energiája kifogyhatatlannak látszik, éneklése is meggyőző. Tündérkét, a kikapós, pöfékelő és nagyivó, karcos modorú lelkésznét Tánczos Adrienn hiteles természetességgel kelti életre. Poroszlay Kristóf túlzásoktól mentesen, eszköztelen egyszerűséggel játssza Ferit, a jámbor református lelkészt, aki azt is kész megbocsátani, hogy menyasszony lányáról kiderül: nem is a saját gyermeke.
Csorba Kata jól érzékelteti a terhesen menyasszonnyá lett Etelka kiszolgáltatottságát, kétségbeesett kapaszkodását a vőlegényébe. Sziládi Hajna a sorsa ellen lázadó mai bakfisként jeleníti meg Julikát, az örökbe fogadott mostohahúgot, akinek hatalmas önuralomra van szüksége, hogy végignézze, ahogyan imádott bátyja mást vesz feleségül.
Úgy tűnt, mintha a premier közönségének csak lassan esett volna le, hogy „A menyasszony domborodik, a magyarság szaporodik!” vagy „A szegénység a bárányból is kihozza a vaddisznót” típusú kiszólások nem véletlenül kerültek a darabba, röhögni is szabad. Akkor szakadt át minden gát, amikor Vicei Zsolt részeges állomásfőnökként színre lépett, és élt a ziccerszerep kínálta remek színészi lehetőséggel. Bánvölgyi Tamásnak sikerült az őrületet fokoznia amerikai neonreklámmá váló cowboyként.
 Jelenetkép. Fotók: Szabó Luca. A képek forrása: Szegedi Nemzeti Színház |
A flashback-dramaturgia működik, a balladai sűrűségű történet csak fokozatosan bontakozik ki, a feszültséget ügyesen adagolja a rendező. Görög sorstragédiába illő a drámai csúcspont: kiderül, hogy Lady Macbeth-i vonásokat mutató felesége biztatására mérhetetlen kapzsiságában Balog Imre egykor saját, fel nem ismert fiát gyilkolta meg a pénzéért.
Az előadás magával ragadó dinamizmusához nagyban hozzájárult a Koczka Ferenc vezette, Keller Dániel, Kisgyőri Krisztián, Mészáros Csongor és Nagy Gábor alkotta kvintett. A csembaló és a vonósok összjátéka megmutatta Darvas Benedek rafinált partitúrájának értékeit. A barokk kamaramuzsikába oltott magyar népzene csipetnyi rockkal fűszerezve groteszk, furcsa világot teremtett.
A szereplőgárda ugyan sokszor a teljesítőképessége határán billegve, de mindvégig győzte énekhanggal, muzikalitással, energiával és szenvedéllyel. Ha Keresztes Attila egy opera-parafrázisból ilyen hőfokú produkciót képes létrehozni, egyszer talán egy igazi operával is érdemes lenne próbára tenni magát.
Az előadás adatlapja a Szegedi Nemzeti Színház honlapján itt található.