Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

VALÓSÁGLENYOMAT FOTÓKBAN

Gerhes Gábor: Atlas / Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, Templomtér
2022. febr. 27.
Bizonytalan talajra és sokrétű pályára lépett Gerhes Gábor, amikor megalkotta az Atlast. Maga a fogalom is sokakban zavart kelthet, hiszen elsőként a térképeknek szisztematikus, témákba rendezett gyűjteményét idézi fel bennünk. SOMOGYI-ROHONCZY ZSÓFIA ÍRÁSA.

Érdeklődési körünktől függően eszünkbe juthat még az afrikai hegyláncolat, erkélyeket és építészeti tagozatokat tartó szobrok vagy akár az antik görög mitológia titánja is. A szó számos szálon kötődik a kulturális területeinkhez évszázadokon át.

gerhes1
Bogár

A világban fellelhető valamennyi információ összefoglalása és annak megjelenítése nemhogy problematikus, hanem egyenesen lehetetlen. Olyan nyomasztó vállalkozás lenne, amely összeroppantja azt, aki megkísérli, így érdemes inkább a Gerhes Gábor által ajánlott szabadabb, játékosabb módszert követni és egyfajta gyermeki érdeklődéssel fordulni a világ felé. Egy enciklopédia megalkotása az adatok sokasága által okozott káoszban való rend megteremtését is jelenti. Az alkotónak viszont mindenképpen számolnia kell tettének következményeivel: az általa megalkotott kategóriák, jelentéskapcsolatok a világ elemeinek új rendszerét hozzák majd létre. Érdemes tehát ezzel az attitűddel belemerülni a világ felfedezésébe Gerhes Gábor gyűjteményén keresztül, amely talán többet elmond róla, mint a világról, amit bemutatni szándékozik. A Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár Templomterében három összetevőre bontható az Atlas, de mindegyik elem fontos gondolati kört kapcsol hozzá az egészhez, sőt újabb és újabb jelentésrétegeket nyit meg.

Első összetevője, a projekt alapja maga a 12+1 fejezetből álló kötet. A könyveket évszázadokig a tudományosság és hitelesség megingathatatlan forrásának tekintettük. A közvetítés nyelvének megválasztása alapjaiban határozta meg a tudáshoz hozzáférők csoportját. A képek szélesebb körbű olvashatósága tovább tágította a felhasználók körét, de az ábrázolás sajátos valóságát is magával hozta. A bemutatásra szánt elem minél több nézőpontból való ábrázolása egy lapon, egy lepkefaj valamennyi típusának felsorakoztatása a valóságban soha nem tapasztalható helyzeteket generált. Ezt a szemléltetési módot a kor tudományossága jóváhagyta. Aztán jött a fotográfia, amely a tökéletes precizitás hamis illúzióját adta, majd az internetkorszak beköszöntésével villámgyorsan özönlötték el világunkat az álhírek.

gerhes3

A képek manipulálhatóságát legerőteljesebben az Atlasban a Kozmográfia című fejezet idézi meg, amelynek egyik ábrázolása sem a világűr tudományos érvényű leképezése, sokkal inkább konyhai eszközök kreatív használatának eredményei. Lexikonoktól, enciklopédiáktól és atlaszoktól elvárt szerkesztettséget, ábécésorrendet és szabatos szövegeket ne keressünk Gerhes atlaszában. A fejezetek címei sokszor elírást, félrefordítást sugallanak. Ilyen a zoography vagy éppen a bathos, amelyek egyfajta játékosság felé nyitnak. A fejezetekbe rendezett képek laza láncolata megengedi azt az enciklopédiák világában megvalósíthatatlan gyakorlatot, hogy egyes képek között oldalak maradnak kitöltetlenül, valamint a könyv különböző részein elhelyezett ábrázolásokon keresztül alakulnak ki gondolati kapcsolatok.

A fotót kettős arcából és megítéléséből eredően egyrészt a valóság realisztikus, objektív és sok esetben a tények bizonyító erejű ábrázolásának tartjuk, míg már a fotográfia korai éveiből is ismeretesek manipulációs eszközök. Végérvényben már a felvételek elkészítése is a valóság egyfajta szelekcióját adja, hiszen a kép készítőjének valóságkonstrukciója történik meg a kompozíció és képkivágat megalkotásakor. Ezek az alapvető kérdések is további fejtegetésekre adhatnak okot és hol vannak még a média világában felhasznált képek igazságtartalma vagy a fake news körüli kérdések a 21. századi képi dömpingben?

gerhes5

A második összetevő az atlaszok gyűjteményét magába foglaló kubus. A térben szinte vákuumot képez a fekete kocka, amely éppen olyan nyomasztó, de egyben vonzó hangulatot áraszt mint Kubrick 2001: Űrodüsszeiájának fekete monolit tömbje. A forma nem öncélú, hanem a Gerhes-féle atlasz újabb fejezetét nyitja meg. Az építmény legrégebbi referenciapontja Étienne-Louis Boullée 1784-ben tervezett Newton-kenotáfiuma. A világ törvényszerűségeinek kutatója számára készített síremlékben a sírhely hiánya a láthatatlan ábrázolásának múlhatatlan igényét szimbolizálja. A saját korában megvalósíthatatlan építészeti tervet megálmodó Boullée Architecture, essai sure l’art című elmélkedését 1967-ben fordította le olaszra Aldo Rossi, aki építészként szintén központi témául választotta a halált és az elmúlást.

Az építésznek a modenai San Cataldo temetőben felállított csontháza egy az egyben köszön vissza a templomtér fekete építményében. Rossi egy balesettből való gyógyulás során gondolkozhatott el az emberi test sérülékenységéről, törékenységéről és mulandóságáról. Ez a melankolikus gondolat lengi körbe Gerhes Gábor Atlas-installációját is. A kubus átlátható, áttekinthető és rendszerezhető. Megidézi a könyvtáraknak mint a tudás templomainak szentségét. A polcokra rakott Atlasokból összeállított installáció tudástárként azonban elérhetetlen, hiszen a könyvek maguk mozdíthatatlanok. Ők maguk alkotják a polcrendszert, és nem a polcok tartják őket. Így olyan önmagában ellentétes jelenség alakul ki, amely tökéletesen leírja a valóság megismerésének és összegyűjtésének szándékát és megvalósíthatatlanságát.

gerhes6
Forrás: Kiscelli Múzeum

Ezen a ponton érdemes magával a térrel is foglalkoznunk. A hely hozzáadja a maga jelentésrétegeit az Atlas oldalaihoz is. A tér évszázadokon keresztül változó funkciója, töredékessége, rétegei illeszkednek az Atlasban lévő szabadon hagyott terekbe. A tér éppúgy töredékes, mint a beléptünkkor látott kisméretű szobor másolata, amely a nagyerejű Herkulesnek állít emléket. A British Museum gyűjteményében található szobor felszínét megdolgozta már az idő, lekopott róla minden (fél)isteni jelleg. Az idő által lecsupaszított, lepusztított forma kiegészítése a megfigyelő elméjének feladata. Ez a kitörlés-kiegészítés folyamat zajlik le az Atlas egyik gyűjtésében is, ahol Zurbarán Herkules-képeiről törli ki Gerhes Gábor az alakok fejét és az ellenfeleket is. Így ugyanolyan torzók jönnek létre, akárcsak az idő által egyéni vonásait elvesztett szobor. A jelenet kiegészítése a néző aktivitásán múlik.

Az Atlas tárgyi elemein túl ideje megvizsgálni a láthatatlan, harmadik összetevőt, amelyet csak a helyszínen elmerülve érzékelhetünk. Melankólia. Az idők folyamán változatos megítélésben volt része a fogalomnak, mára a melankolikus embernek a racionalitás által fel nem fogható dolgok iránti érdeklődése domborodik ki benne. Ezt a megfoghatatlant, az örökké változót igyekszik megragadni a fotográfia is. Egy olyan pillanatnyi állapot megörökítése, amely már az exponálást követő pillanatban a múlt része lesz. Rögzíti, de visszahozni nem tudja, csak annak szubjektív lenyomata őrizhető meg. A fotó tehát mindig a múltba vezető ablak lesz. Az Atlas elmerülésre hívja a nézőt, elgondolkodásra a világunkról készített felvételekről és azoknak új rendszerben való megalkotására saját enciklopédiánkban.

A kiállítás megtekinthető 2022. április 17-ig. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek